Final Cut - Hölgyeim és Uraim

Színes magyar film. Mostanság ez a három szó egy moziplakáton felér egy ne nézd meg felirattal, és lássuk be, ez érthető. Mostanság reneszánszukat élik a saját gyártású romantikus vígjátékok, amiket még hollywoodi költségvetéssel sem néznék meg (külön szégyen, hogy az első 3D-s magyar film is egy ilyen tucatborzalom, az SOS Love). Virágzik a régen vicces filmek remake-jeinek gyártása is, ahol azonban nem hajlandóak tudomásul venni, az eredeti koncepció fölött már eljárt az idő, s így pofátlanul összekutyulják a régi kor elemeit a modernnel úgy, hogy arra senki nem ad magyarázatot (senki nem akad fenn egy lakájon), s mindezt ráadásul olyan modorossággal teszik, amire szinte senki sem vevő már. Az emlékgyalázásból sajnos a régen zseniális rajzfilmiparunk sem maradhatott ki. Itt a Magyar népmeséket és a Macskafogót felváltotta a Kis Vuk 3D borzalma, ami az IMDB.com-on a valaha volt legrosszabb filmek NEMZETKÖZI mezőnyében éppen a 14. helyen tanyázik (A dolognak még az is ad egy csipetnyi pikantériát, hogy a magyar animátor csapatok egyébként világhírűek, a legnagyobb PC és konzoljátékokhoz csinálnak introkat, de közük van a Gyűrűk Ura látványvilágához is). És itt vannak a művészfilmek. Nagynevű rendezőink sorra nyerik velük a díjakat, és mi, földi halandók galád módon a létezésükről sem tudunk. Hogy mért? Mert ezeket a filmeket verseny nyerésére készítették. Hosszúak, sok értelmezni való vágóképpel, piszok lassú tempó, sok belső őrlődés, minimális kerettörténet, és ha emellé még fekete-fehér kép is társul, kész a múlt évezredet idéző nosztalgiafilm, amit a szakmai öregek annak rendje és módja szerint nosztalgiával éjjeneznek meg. (Persze tisztelet a kivételnek.) Mi meg nézünk ki a fejünkből, hogy mi volt ez. Bár nem tartom magamat sem akcióorientált, sem türelmetlen nézőnek, néhány jelenetet és képet (esetenként indokolatlan meztelen nőkkel) én is nehezen nézek 3 óra hosszáig. Ezzel pedig pont a fő közönség veszik el: a magyarok.

És hogy mért mentem ebbe annyira bele? Mert most végre találkoztam pár ellenpéldával is. Ezek egyike a Final Cut - Hölgyeim és Uraim. Ez a film maga az alacsony költségvetés és a nagy ötlet találkozása. Veszünk egy halom nagy színészt és az ő alapkultúrába ágyazódott filmjét, keresünk egy filmőrültet, aki ezen filmek összes jelenetét szinte betéve tudja, aztán írunk egy történetet, ami elég egyszerű, de mégsem sablonos, végül vágunk és toldozgatunk napestig. Az eredmény pedig a jelen filmünk. Pálfi György, a rendező ugyanis ahelyett, hogy a pénzt igénytelen vagy művészeskedő eszközök beszerzésére költötte volna, fogta, és vágásra, utómunkára illetve történetre költötte.

Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Adott egy férfi és egy nő és mindkettejüknek több száz arca, mint ahogy a jelenetek folyamán több száz színész és színésznő játssza őket egy-egy pillanatig. Brad Pitt elindul az utcán és Sean Connery ér célba, ahol találkozik Audrey Tautou-val, aki Julia Robertsként mosolyog rá. És így tovább 80 percig. Ez a folyamatos váltogatás elsőre zavarosnak tűnhet, de valójában az ember 5 perc alatt megszokja, a végéra már igényli is. A történet sodor magával, s bár a téma ismét a szerelem, ebben a formában ez nem válik giccsessé vagy untatóvá, a sztori akár egy saját filmben is megállná a helyét. A humor is ízlésesen van adagolva, a komorabb részek után egy-egy mókásabb jelenet vagy kifacsart utalás mindig feldobja a filmet. És persze ott a magas labda is: hány filmre ismersz rá? Az ikonikus amerikai szuperprodukcióktól a magyar kultuszfilmekig ugyanis minden van itt, csak figyelni kell. Külön öröm, hogy még az aláfestő zenék is filmekből lettek összeválogatva, így a mozi szerelmesei csak úgy kapkodhatják a fejüket, ha az utalások legalább felét meg akarják találni. Az ötlet és a megvalósítás tehát kifogástalan. Mi lehet a baj?

A jogdíjak, mi más? A bürokrácia amúgy is kacskaringós útjai ugyanis lehetetlenné tették, hogy ennyi filmrészletet új termékként kezeljenek és forgalomba hozzanak. Ezért van az, hogy én is egy "kivételes alkalomnak" meghirdetett, ingyenes vetítésen láthattam a filmet, és hogy DVD kiadásban sem reménykedhetünk túlságosan. A film ellenzői (lévén államilag támogatott moziról beszélünk) ezt e pénz elherdálásának titulálták egy elérhetetlen filmre. Szerintem viszont egy újabb, fizetős "elvontkodásnak" még ennyi nézője sem lett volna.

Akárhogy is, a film jó, úgyhogy tegyük félre a "magyar filmet én nem nézek" sznoboskodást, megéri. Feltéve persze, ha valaki belefut, de ez az internet világában tán nem is akkora kunszt.

Trailer (csak linkben)