If you wanna get down, down on the ground; cocaine.

Ryan Goslingot még 2007-ben jelölték egy Oscarra. Ez tény. És ha már róla szól a hetünk, kötelességemnek éreztem ennek utánanézni (hogy nektek ne kelljen). A mű, amiben ezt kiérdemelte, a Fél Nelson volt. És hogy mért írok ilyen lassan és vontatottan? Mert ilyen ez a film.

Őszintén, végre örülhetnék, hogy üthetek valamit: a jó filmeket nem lehet jól kritizálni, áradozol egy sort, és kész. De ez a film még csak nem is rossz. Ez konkrétan semmilyen. De had vázoljam fel a történetet!

A főszereplőnk Dan (Gosling, ki más), egy tanár, aki igen karizmatikusan oktat alsóvárosi gyerekeket a rasszizmus elleni harc jelentőségéről. És mellesleg drogfüggő. Erre a kis "titkára" jön rá Drey (Shareeka Epps, akkoriban elsőfilmes), az egyik diákja. Ennek hatására...jóformán semmi nem történik. Persze, a csajnak fel kell az egészet dolgoznia...kb. 10 percben. Meg úgy-ahogy megismerkednek egymással. De a film nem erről szól. Drey, mint fekete kislány, nyilván hátrányos helyzetű (ez itt Hollywood), de anyja például szereti, még ha éjt nappallá téve dolgozik is, és az éppen sitten ülő testvérének barátja, Roodly is segíti. Roodly mellesleg drogdíler, de közülük a legrendesebb, amit valaha vásznon láttam. Szóval a film nem is a megmentésre szoruló kislány esete. Persze lehetne a főszál Dan függősége is, de ez egy pillanatra sem veszélyezteti munkáját komolyan, párkapcsolata kvázi erre épül és a családi háttere egyébként is pocsék. Szóval nem is a leszokás-visszaesés áll a fő szerepben. De akkor mi?

Őszintén: semmi. A film félelmetesen személyiségzavaros, néha a kislánnyal törődünk, máskor a drogos tanárt figyeljük, aztán meg hirtelen kettőjük kapcsolata kéne, hogy érdekeljen. De igazán nem fog, mert sehol semmi komoly feszültség, csak vegetálás. És ha ez még nem lenne elég, behoznak még egy, halálerőltetett szálat. Észrevettétek, hogy a szereplők közt nincs egy Nelson sem? Legjobb tippem szerint ez egy utalás lenne Nelson Mandelára, mivel a történet időről időre beerőltet egy kiselőadást a színes bőrűek egyenjogúságáért harcoló alakokról. Na ez most körülbelül úgy néz ki, mint anno a Szomszédok végén, mikor Vágási Feri mélyen belenéz a kamerába, és a takarékos energiafelhasználásról ejt el egy mélyenszántó szentenciát. De míg kedves Ferencünk beszédének valami gyenge köze volt az előtte folyó eseményekhez, a Fél Nelson még ezt a luxust sem adja meg. Igen, a főhősünk tanár és a diákjai feketék. De ennyi. Senki nem tiporja sárba különösen a másik rasszt, senkit nem használnak ki a végletekig, és egyáltalán, ezek a betétek se nem erősítik meg a történetet, se nem mondanak vele ellent. Akkor mért léteznek? A legjobb tippem, hogy bár szerették volna, de Oscar bácsi nem gyütt. Azok számára, akik nem látták a Trópusi vihart, vagy nem értenek a vén filmesek lélektanához: Ha a történetben ott van a rasszizmus elleni harc, a szoboreső esélye szignifikánsan növekszik a stúdiód fölött a koraesti órákban.

Csak hogy legyünk fairek is kicsit: a filmből végül kibontakozik egy harmatgyenge, de ÉRTHETŐ történet, de ez akkorra már senkit nem érdekel. A vége felé van egy nagyon erős jelenet, ami jócskán igényelte Gosling zsenijét, de ezért az egy percért egy egész filmet összetákolni azért kár volt.

Apropó Gosling: ezt a jelenetet leszámítva a karaktere igen kétsíkú. Van ugye a laza és a gyerekek által imádott tanár, meg van a még mindig laza, de szétcsúszott drogos, aki nem harcol, és azt se tudja, mit akar.  A jellemzés itt meg is áll, a dologban ennyi van, így hiába jó színész, Ryan, ebből nem tudott várat építeni. Valóban, még mindig az ő játéka az, amit élvezni lehet a filmben, de ez forgatókönyvvel annyira nincs megtámogatva (megint mondom, kivéve egy jelenetben), hogy az előző két értékelt filmje nyomába sem ér.

Az elsőfilmes Epps is korrekt, bár őt is ugyanoda lökdösik az írók: dilemmázik az alvilági élet és az azzal járó közösség, és a tisztességes magány közt. Illetve néha van egy fura vibrálás a két karakter közt (nem tudod eldönteni, hogy szerelmi, baráti vagy apa-lánya jellegű-e a kapcsolat), de ezt a mozi már megint úgy elkeni, hogy ne vedd komolyan az egészet.

Ezek után, lehet, hogy meglepő, de nem tudom azt mondani rá, hogy rossz film. Ez konkrétan semmilyen. Van, lebeg a semmiben, mutogat életképeket, de nem tesz rád hatást. És ez egy ilyen film halála. Szóval csak akkor merem ajánlani, ha NAGYON sok időd van.

Trailer:

Riders on the Storm

Itt vagyok megint, még ha csak félig is. A szobát ugyanis jelen pillanatban zsebkendőtenger árasztja el, aminek tartalma az anyagmegmaradás tételét cáfolva ömlik szaglószervemből. (Too much info, tudom :D ) De "show must go on", ma se hagyok senkit Gosling nélkül. Most éppen a vezetését figyelhetjük meg. (Nem, nem konnektort nyalogat 1,5 óráig.) Műsoron: a Drive.

No igen, ezt a filmet már rég meg akartam nézni, de eléggé körülszimatoltam, és mindenki azt mondta, ezt ne vidáman nézd, mert letör. És ne is szomorúan, mert akkor meg eret vágsz. Így épp kapóra jött a köztes állapot: náthásan. Még így is érdekes túra lett belőle, de egy pillanatig se bánom, hogy rászántam magam.

A sztori szerint Ryan (akinek a filmben egyszerűen NINCS NEVE, és én csak most jövök rá erre. Egy jó pont.) egy profi sofőr, aki néhanapján rablókat menekít a tett helyszínéről, a maradék időben meg autókat bütyköl. Ezzel az élettel el is vegetál, de az igazi változást a szomszéd, magányos anyuka, Irene (Carey Mulligan) hozza az életébe. Ryan már épp leszámolna éjszakai életével, mikor Irene férje kiszabadul a börtönből (jó, a "magányos" szó mégsem volt a legjobb rá). Itt tart a film kb. a felénél, és itt mehetne át giccsparádéba és klisétömegekbe. De nem megy. Csak annyi spoilert hagy osszak meg, hogy apu nem terrorizálja a családot, mint ahogy ezt az eddigi tapasztalatok alapján kb. mindenki rávágná folytatás gyanánt.

Helyette viszont kapunk egy nagyon durva és megrázó akciófilmet. És itt esik le, mit akar a film valójában.

Felvázolja a motivációt, a karaktert és mindezt úgy, hogy végig a legszigorúbban a realitás talaján mozog. Mintha Rambót a film első felében csak müzlit vásárolni látnád. És a legdurvább, hogy működik. Egy pillanatig sem mersz hátradőlni, hogy "úgy is elintézi, ő a főhős", mert a "főhős" csak ember. Vannak vonásai és tapasztalata, ami miatt jobban boldogulhat, mint az átlag, de akkor is csak ember.

De a felvezetés nem csak ezért kell: az egész filmnek van egy hangulata, aminek be kell rántania téged, hogy úgy éld meg a végkifejletet, ahogy azt kell. Valahogy az egész mozit ugyanis átlengi egyfajta sivár életlátás, mintha minden monoton és fölösleges lenne, és csak kis szigetek szolgálnak menedékül (anyu+gyerek). És ha ezt nem érzed át, senkit nem fogsz megérteni teljesen. De a film tesz róla, hogy átéld a dolgot. Nem az olcsó trükk a szürkés filterrel, vagy a film noir-ból nyúlt kiábrándult monológokkal (Rorschach naplója: Döglött kutyatetem a sikátorban...), hanem a hosszúra nyúlt, hallgatag, mindennapokat ábrázoló képekkel, amik tényleg hatásosak.

Apropó hallgatag: a filmben senki nem beszél, csak ha muszáj. És ez duplán igaz a főszereplőre. Ez három dolgot eredményez: Ryan kemény (de nem keménykedő) lesz, a színészi játék előtérbe kerül, és minden szó nagy súlyt kap. Ez utóbbira példa, mikor sofőrünk megfenyeget valakit. Igazából ott is csak pár szó hangzik el, de ha Liam Neeson lett volna a vonal másik végén, nem csak az elrabolt lányát és feleségét ajánlja fel, de még a család aranyhörcsögét is vihette volna Gosling, ha éppen úgy akarja.

Na és a fókusz: a színészi játék. Itt értettem meg igazán, mért akartatok erről a csávóról egy hónapig hallani. Gosling alig beszél, de gesztusai vagy látványos arcrándulásai sincsenek, de mégis mindig tudod, mire gondol és hogy érez. A teljes eufóriából két izom megmozdításával haragba tud átcsapni, ráadásul úgy, hogy egyik sem vesz el a folytonos alapnak számító tudatos pókerarcából. Ez, kérem, színészet.

Ilyesmivel persze az anyut játszó Carey Mulligan is próbálkozik, de messze túl keveset van a vásznon, hogy a két teljesítmény összemérhető legyen. Egyezzünk meg abban, hogy amíg látjuk, addig igen jól csinálja ő is. A futottak még kategóriából talán még a kissrácot hoznám elő, aki egyáltalán nem irritáló, hihetően játszik. (Most kezdem a Walking Dead-et is, így ez számomra nagy erény lett hirtelen.)

Hibákat kéne keresgélnem? Hát, a végkifejlet azért kissé kiszámítható (bár ez is tudatos döntés a filmben). Gyenge gyomornak nem való, és egy olyan állapotba kerülsz utána, ami leginkább a sivár szóval jellemezhető. De az első két tény egyáltalán nem zavart mozizás közben, a harmadik meg inkább érdekes, mint kellemetlen.

Összességében tehát ezt a filmet is MEG KELL NÉZNI, megéri azt a kis melankóliát, másnapra kialszod. De előtte elgondolkodsz, és talán meglátsz olyan dolgokat is, amiket egyébként nem. Például egy igen jó mozit.

Trailer:

Zene:

Maradjak vagy menjek

Jóemberek, akik még megmaradtak híven!

Ezt is túléltük, letudva az Oscar, lecsengtek a celebsértődések körüli botrányok is, de a blog nem áll meg, csak átalakul. Hogy?

Aki követ Facebookon, már nagyjából tudhatja, de még ott sem tisztáztunk mindent, szóval a jelen állás ez:

•         Választok egy havi témát, amit 4 héten át járunk körbe, heti 1-1 filmmel (esetünkben ez Ryan "Pasiideál" Gosling). A kritikák várhatóan csütörtök környékén futnak be, de ha jók vagytok, és a téma is követeli, kaptok még időhöz kötetlen extra írásokat. Ez lehet rövid, kevésbé kötött kritika, vagy csak a témát globálisan boncolgató szösszenet is.
•         Már elindult a facebookon a zeneturi, ahol heti váltásban terjesztek ismeretet és jó számokat egy popkultúránkban kevésbé agyonbálványozott előadóról. Volt már kanadai rock együttes (The Tea Party), most pedig épp Norah Jones van terítéken, szóval érdemes oda is benézni.
•         Lesznek prömierfilmek is, de csak ha valamit említésre méltónak találok. Ha egy héten/hónapban csak az amputált sirályok lelki drámájának kivetülése a humán társadalomra és a szerelemre vágyó túl gazdag nő énkeresése közt választhatok, inkább megkímélek mindenkit a hírektől. Egyébként lehet engem kérlelni, mit nézzek meg, max. nem hallgatok rá (nincs nekem pénzem tucat romantikára).
•         Játék és könyvkritikát is kértetek. Jelentem, lesz az is, de mivel időigényes, ez is rendszertelenül, meglepinek bukkan majd fel. De lesz.
•         Sorozatok: Itt még körvonalazódik a szisztéma. Lehet, hogy rövid pilot-kritikák lesznek, de még nem tudom, hogy. Ötleteket várok azért.

És most: Ryan Gosling.

Megrökönyödve és meghatódva fogadtam, hogy senki nem követelte tőlem az Őrült, dilis, szerelem leírását. Tudtam én, hogy jó a közönségem, de ennyire! Mert amit most kaptam, az masszív. Annyira, hogy spoiler nélkül alig lehet róla beszélni. De megpróbálok. Az eheti filmünk ugyanis a Stay (Maradj).

Történt ugyan is, hogy Obi Wan (Ewan McGregor) jedi karrierje előtt pszichiáternek állt Dr. Sam Foster néven. Praxisa virágzott a sok depis bankártól, de a közjó érdekében ingyen is vállalt eseteket. Nehéz eseteket. Mint a mi Ryanünk, aki itt épp Henry Letham, de úgy néz ki, mint egy emos Curt Cobain (csak hogy keverjem a képzavarokat). Henry művész, bűntudat emészti valamiért, ami a családjával történt és néha megjósol dolgokat; tehát teljesen szét van csúszva. Doktorunk persze segíteni próbál neki, de minél jobban a fiú múltjába nyúl, annál furább jelenségekkel találkozik ő is. Hogy a megmagyarázhatatlan jelenségeket csak a fáradtság okozza, vagy valami más, lassan már ő sem tudja. Az óra pedig ketyeg, hisz Henry már bejelentette öngyilkosságának dátumát.

 Ez eddig egy thriller. Abból is egy középszerű tervrajza. De itt jön a csavar: a film hátterében végig ott motoszkál egy másik sztori. Egy sztori Henryről és családjáról. Egy sztori, amit neked kell összekaparásznod a valóság határáról. De ez még nem minden! A film ugyanis nem elégszik meg azzal, hogy mindkét főszereplőjét saját józan esze megkérdőjelezéséig kerget, itt te is játszol.

MINI-SPOILER

A filmben eleinte ugyanis megjelennek kis, vágási "hibák" és kis furcsaságok, amit az ember nem is vesz észre, ha nem figyel. Az idő előrehaladtával aztán ezek folyton erősödnek, némelyikre már a főszereplő is reagál, némelyik csak művészi eszköznek tűnik, de nem érted, miért indokolt. Ellentétben azonban az önjelölt művészfilmekkel, itt mindennek van jelentősége és mindent feloldanak a végén.

MINI-SPOILER ENDE

Igen ám, a vég, amit nem árulhatok el. Van egy angol mondás: Ha egyszer átversz, szégyelld magad, de ha másodszorra is sikerül, nekem kell szégyenkeznem. És ez a film legalább kétszer átver, feltéve, ha meg akarod fejteni, miről szól, mi lesz a finálé. És ezért tudom igazán szeretni: meglep és elgondolkoztat. A végén az erős figyelemmel összegereblyézett részecskék összeállnak és meg kell nézned a filmet még egyszer, mint ahogy azt én is tettem.

De Ryan-hónapban foglalkozzunk kicsit Ryannel is. Az igazat megvallva elsőre nem is ismertem fel. Itt nincs kockahas meg borosta. Összeesett, vékony és megtört. Folyton kísérti valami, de a dolgában azért biztos. És itt bukik ki a színészi teljesítmény: elhiszed, hogy akármelyik pillanatban akármit megtehet és meg is tesz. Hogy azok a dolgok a fejében tényleg ott vannak. Őrültet játszik zseniálisan. Tapsot neki!

De azért ne menjünk el szó nélkül a mozi "igazi" főszereplője, Ewan McGregor mellett sem. A fazon itt is kiérdemelte a hírnevét, ő is magával húz a történetbe.

A film tehát kiváló és semmi nagyobb hiba nem zavar meg. Ezért nem értem, HOGY A BÚBÁNATBA KAPHATOTT IMDB-N CSAK 6,7-ET??? A Crazy, Stupid, Love 7 és feles, csak a miheztartás végett. Tudom, itt nem félmeztelen senki, meg Gosling kockái is csak gondolatban léteznek, de akkor is. Ha valaki meglátja azokat a hibákat, amiket én nem, szóljon! Mert addig csak arra tudok gondolni, néhányan nem vették a fáradtságot, hogy gondolkodjanak. (Vagy így állnak bosszút a rendezőn, Marc Forsteren a Quantum csendje miatt).

Amúgy meg Ryan 1, sztereotip kirakat image 0. És köszi, Szilvi!

Trailer: