Itt vagyok megint, még ha csak félig is. A szobát ugyanis
jelen pillanatban zsebkendőtenger árasztja el, aminek tartalma az
anyagmegmaradás tételét cáfolva ömlik szaglószervemből. (Too much info, tudom :D ) De "show must go
on", ma se hagyok senkit Gosling nélkül. Most éppen a vezetését
figyelhetjük meg. (Nem, nem konnektort nyalogat 1,5 óráig.) Műsoron: a Drive.
No igen, ezt a filmet már rég meg akartam nézni, de eléggé
körülszimatoltam, és mindenki azt mondta, ezt ne vidáman nézd, mert letör. És
ne is szomorúan, mert akkor meg eret vágsz. Így épp kapóra jött a köztes
állapot: náthásan. Még így is érdekes túra lett belőle, de egy pillanatig se
bánom, hogy rászántam magam.
A sztori szerint Ryan (akinek a filmben egyszerűen NINCS
NEVE, és én csak most jövök rá erre. Egy jó pont.) egy profi sofőr, aki
néhanapján rablókat menekít a tett helyszínéről, a maradék időben meg autókat
bütyköl. Ezzel az élettel el is vegetál, de az igazi változást a szomszéd,
magányos anyuka, Irene (Carey Mulligan) hozza az életébe. Ryan már épp
leszámolna éjszakai életével, mikor Irene férje kiszabadul a börtönből (jó, a
"magányos" szó mégsem volt a legjobb rá). Itt tart a film kb. a
felénél, és itt mehetne át giccsparádéba és klisétömegekbe. De nem megy. Csak
annyi spoilert hagy osszak meg, hogy apu nem terrorizálja a családot, mint
ahogy ezt az eddigi tapasztalatok alapján kb. mindenki rávágná folytatás
gyanánt.
Helyette viszont kapunk egy
nagyon durva és megrázó akciófilmet. És itt esik le, mit akar a film valójában.
Felvázolja a motivációt, a karaktert és mindezt úgy, hogy
végig a legszigorúbban a realitás talaján mozog. Mintha Rambót a film első
felében csak müzlit vásárolni látnád. És a legdurvább, hogy működik. Egy
pillanatig sem mersz hátradőlni, hogy "úgy is elintézi, ő a főhős",
mert a "főhős" csak ember. Vannak vonásai és tapasztalata, ami miatt
jobban boldogulhat, mint az átlag, de akkor is csak ember.
De a felvezetés nem csak ezért kell: az egész filmnek van egy
hangulata, aminek be kell rántania téged, hogy úgy éld meg a végkifejletet,
ahogy azt kell. Valahogy az egész mozit ugyanis átlengi egyfajta sivár
életlátás, mintha minden monoton és fölösleges lenne, és csak kis szigetek
szolgálnak menedékül (anyu+gyerek). És ha ezt nem érzed át, senkit nem fogsz
megérteni teljesen. De a film tesz róla, hogy átéld a dolgot. Nem az olcsó
trükk a szürkés filterrel, vagy a film noir-ból nyúlt kiábrándult monológokkal
(Rorschach naplója: Döglött kutyatetem a sikátorban...), hanem a hosszúra
nyúlt, hallgatag, mindennapokat ábrázoló képekkel, amik tényleg hatásosak.
Apropó hallgatag: a filmben senki nem beszél, csak ha
muszáj. És ez duplán igaz a főszereplőre. Ez három dolgot eredményez: Ryan
kemény (de nem keménykedő) lesz, a színészi játék előtérbe kerül, és minden szó
nagy súlyt kap. Ez utóbbira példa, mikor sofőrünk megfenyeget valakit. Igazából
ott is csak pár szó hangzik el, de ha Liam Neeson lett volna a vonal másik végén,
nem csak az elrabolt lányát és feleségét ajánlja fel, de még a család
aranyhörcsögét is vihette volna Gosling, ha éppen úgy akarja.
Na és a fókusz: a színészi játék. Itt értettem meg igazán,
mért akartatok erről a csávóról egy hónapig hallani. Gosling alig beszél, de
gesztusai vagy látványos arcrándulásai sincsenek, de mégis mindig tudod, mire
gondol és hogy érez. A teljes eufóriából két izom megmozdításával haragba tud
átcsapni, ráadásul úgy, hogy egyik sem vesz el a folytonos alapnak számító
tudatos pókerarcából. Ez, kérem, színészet.
Ilyesmivel persze az anyut játszó Carey Mulligan is próbálkozik, de messze túl keveset
van a vásznon, hogy a két teljesítmény összemérhető legyen. Egyezzünk meg
abban, hogy amíg látjuk, addig igen jól csinálja ő is. A futottak még
kategóriából talán még a kissrácot hoznám elő, aki egyáltalán nem irritáló,
hihetően játszik. (Most kezdem a Walking Dead-et is, így ez számomra nagy erény
lett hirtelen.)
Hibákat kéne keresgélnem? Hát, a végkifejlet azért kissé
kiszámítható (bár ez is tudatos döntés a filmben). Gyenge gyomornak nem való, és
egy olyan állapotba kerülsz utána, ami leginkább a sivár szóval jellemezhető.
De az első két tény egyáltalán nem zavart mozizás közben, a harmadik meg inkább
érdekes, mint kellemetlen.
Összességében tehát ezt a filmet is MEG KELL NÉZNI, megéri
azt a kis melankóliát, másnapra kialszod. De előtte elgondolkodsz, és talán
meglátsz olyan dolgokat is, amiket egyébként nem. Például egy igen jó mozit.
Trailer:
Zene:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése