Extra Gosling

A Gosling-hét befejeződött, de ti a Facebook oldalon voltatok olyan aktívak és megszavaztátok a ráadást. Szóval végre kiélhetem magam. Jöjjön, amire eddig vártam: Őrült, dilis, szerelem.

Most akkor ez mért extra rész? Leginkább, mert a filmet már több hónapja volt szerencsétlenségem látni, és azóta sem bírt rá semmi földi vagy égi hatalom, hogy megnézzem újból. Úgyhogy ez olyan „mi élte túl az agyamban” kör lesz, nagy filmeknél úgy is ez számít. Meg a borzalmasaknál is. De hagy kezdjek bele a rugdosásba.

Egy jó cím elárulja, miről szól a film. Csak hogy műfajon belül maradjak: Az 50 első randi jelzi, hogy itt valami újra meg újra fog indulni a románcban. Na most nézzük meg a pár sorral fentebbi címet: Őrült, dilis, szerelem. (Crazy, Stupid, Love). Mit látunk ebből? Lesz szerelem, ami vicces. Azaz: a film annyira nem szól semmiről, hogy már a készítők sem tudtak az ég egy adta világon semmi figyelemfelkeltőt beleszuszakolni a címbe, mint a romantikus vígjáték műfaj 2 fő ismérvét. Mintha legyártanám a Rémisztő történések című horrort vagy a Tragikus jelenetek című drámát. Talán még az aljas pornófilmeknek van ilyen lényegre törő címe néha. (Az akciófilmeket direkt hagyom, mert ott is divat volt a semmiről forgatókönyvet írni.) És mielőtt belekötnétek: igen, van közte vessző, de ez se nem fokozás, se nem felsorolás, max. design elem.

Ezek után miről szólhat egy film: SEMMIRŐL. Bővebben van egy középkorú pasas ( Steve Carell, aki kezd a szememben Adam Sandler színészi szintjére süllyedni), akit kidob a középkorú felesége, mert szerencsétlen. Ő összehaverkodik a helyi bár ügyeletes szexi fiújával (Gosling), aki kitanítja a csajozás művészetére. Persze főhősünk ugyanúgy béna marad, de a film felétől a nők hirtelen megszeretik. (Itt borítottam fel az első asztalt BULLSHIT csatakiáltással). Persze ő a régi anyut akarja, meg közbe a szexidol Gos összejön Emma Stone-nal (őket nagyon össze akarja hozni Hollywood), akiről a film közepén, (mintegy fordulat), kiderül, hogy ő a középkorú csávó lánya. (Ez most durva spoiler volt, de nem érdekel, ne nézzétek meg, ha eddig megúsztátok.) Itt kéne még több vicces dolognak történnie, de nem történik. Persze próbálkoznak mellékszálakat is behozni, mint a hormontúlfűtött tini lány, aki középkorú apura bukik (BULLSHIT No. 2), vagy apu gyereke, aki meg az előző tinilányra. Ja meg ott van Kevin Bacon, aki a főhős nőjét elcsábította és utáljuk, mert…mert ő Kevin Bacon és ő mindig rossz.

Ok, a történet gagyi, de ez romantikus film, itt úgy is az érzelem meg a poén a lényeg.

#1 NEM, történet akkor nem kell, ha nem veszed észre, hogy nincs.

#2 A többes szám indokolatlan. A film ugyanis tartalmaz 1, azaz EGY darab poént. Azt meg lelőtték már a neten, kép formájában (s mivel gonosz vagyok, én is belinkelem a leírás alá). A többi hely, ahol röhögnöm kéne, csak kellemetlen helyzet. Ciki. Nem vicces. Mondom a példákat.

Apu kigurul a kocsi ajtaján, mert nem akar párkapcsolati problémákról beszélni. Vállrándítással nyugtázom, hogy ez hülye.

Apu csajozás közben az exéről beszél, mikor mondták neki, hogy ne tegye. Az előző művelet kisebb lelkesedéssel ismétlődik nálam.

A kissrác egy pavilont ácsol a suliban, hogy bevallja szerelmét a tinicsajnak. Enyhe empátia tör a felszínre, aztán a kínomban zabált popcorn visszatuszkolja a sötét bugyrokba.

Tinicsaj meztelen képeket készít magáról, hogy bevágódjon apunál. Halk „Mi a bánat…?” kérdés hagyja el ajkamat.

Tinicsaj a film végén ezeket a képeket a kissrácnak adja, hogy maszturbáljon rájuk (ez burkoltan el is hangzik), amíg olyan idős nem lesz, hogy ne számítson a korkülönbség. Itt borult fel a második asztal egy „Ti betegek vagytok, b +!” felkiáltás kíséretében.

Mi a közös ezekben a jelenetekben? Az, hogy az esemény vagy nem váratlan (szerencsétlen karakter átlagosan szerencsétlenkedik), vagy nem szórakoztató. És ezekből egy jó vicchez mindkettőnek teljesülnie kéne.

Persze a végén mindenki összejön mindenkivel (BULLSHIT over 9000), és lehet örülni meg csöpögni. Már ha valakit még érdekel egy karakter sorsa is. Mert a karakterek laposak. Talán Emma kapott volna még egy érdekesebb szerepet, de őt pofátlanul háttérbe szorították Goslinggal együtt. És ha már feljött a neve: Ő ugyanaz a bármacsó, aki a Gengszter osztagban volt, csak minden más tulajdonság nélkül. Persze kiderül, hogy a csajok megfektetése csak egy érző szív segélykérését takarja egy rendes fiúban, akit csak „meg kell javítani” (BULLSHIT n+1), de Ryannek így is csak a felső teste mutogatása maradt, mint szerep. Ami valóban izmos, de a meztelen idomokra egy, már említett, másik filmtípus állt rá, itt közel nem elég, hogy elvigyen egy filmet. (Csendben megjegyzem, Emma Stone felsőteste sem lenne az.)

Steve Carell meg egyszerűen fárasztó és túljátszottan hülye.

Összefoglalva, mért létezik egyáltalán ez a film?

1. Ryan Gosling felsőteste (megkapjátok képen)
2. Még egy romantikus film, ami bíztat, hogy mindig van esély (de hogy mit TEGYÉL a siker érdekében, arról egy nyomorult szót nem szól.)
3. Lehet rajta nevetni (elég alacsony ingerküszöbbel, ha az ember a saját kisujján is tud. Viszont poént csak nyomokban tartalmazhat.)
4. Pénz a producernek, mert az első három faktor elég ahhoz, hogy a csajok megnézzék.

Most mondanám, hogy én eleve utálom a romantikát, de a Silver Liningot most néztem végig másodjára különösebb végtaglerágási inger nélkül, szóval még ez sem lehet a baj.

A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, hogy elfelejtjük a kedves Gosling kedvéért, hogy ez a film létezett, és ha véletlen mégis megnézzük, leformázzuk az agyunkat egy másfél órás nyancat maratonnal. Az legalább aranyos. Meg szivárvány. Meg szendvics testű cica.

Trailer:

Nyancat (helyette):

Brute Criminal

A hó, a hideg és a húsvét ellenére csak befutottam hozzátok a (hivatalosan) utolsó Gosling filmmel is. De nem is baj, hogy a lejtő ezen részén már megállunk.

Következő filmünk ugyanis a Gengszter osztag. 2013-as, már épp, hogy nem premier film (jó, 2 hónappal épphogy nem). Jó hangulattal. Jó színészekkel.  Jó rendezővel (A Zombielandet is jegyző Ruben Fleischer). Meg még valamivel, ami ezt az egészet átfirkálja kicsit. De sorjában.

A történet alapján a 2. világháború utáni Los Angelesben járunk, ahol a bűnözés virágzik, mindenki bárokban tölti a szabadidejét, napközben meg kalapban-öltönyben járkál a mára klasszikussá vált autók közt (főleg, ha rendőr). Itt próbálja a rendet fenntartani a háborús veterán (mondjuk akkor kb. mindenki az volt) rendőr, John O'Mara (Josh Brolin), fittyet hányva a rendőrséget és az egész várost zsebében tartó maffiafőnökre, Mickey Cohenre (Sean Penn, vigyázat, nem Bean, ő meghalni szokott). Az idős, kötelességtudó rendőr akciója persze nem marad észrevétlen: bátorságáért feladatul kapja egy hivatalosan nem létező, gengsztervadász osztag létrehozását. Maga mellé sorakoztatja Hulkot, Vasembert, Thort…navárjá, nem. Szóval ott lesz a szépfiú (talált, ő Gosling), aki a főnök nőjét szereti (Emma Stone), az öreg mesterlövész és kis padawanja, a technikus csávó, meg még valaki, akiről a végéig kb. azt sem vettem észre, hogy szerepel. És itt kezdődik a baj.

 A történetből gyorsan tisztázódik, hogy Goslingon és O’Marán kívül igazán senki nem érdekel minket, és ők is általában akció közben jelennek meg. Van benne 2, úgy ahogy szerelmi szál is, de abból az egyik a fő főhősért (O’Mara) aggódó feleség (mondjuk őt bírtam), a másik meg Emma és Ryan Gosling ötperces románca. (Nem vicc, a sziacicavangazdádtól a tevagyéletemszerelméig kb ennyit látjuk őket.) Az alap akció azért látványos, ötletes és változatos, amit hajlandó vagyok jóváírni a filmnek. És itt jön még egy kitérő: a beerőltetett tanulságok. A filmben ugyanis az osztag ténykedése során hullanak a maffiózók, de viszonylag kis számban. Akit lehet, inkább leütnek, a civileket pedig kímélik. A film felénél ennek ellenére az egyik szereplő világból kiábrándulva kijelenti, hogy nem tudja, mi különbözteti meg őket a maffiózóktól. Talán, hogy nem tépnek élő embert ketté kocsikkal? Nem lövöldöznek ártatlanokra? Nem adnak el mindenféle csúnya dolgot a kis Timmynek? De neeem. A másik szereplő csak hümmög valamit, hogy mi vagyunk a szükséges kisebbik rossz. Ezeknél a fazonoknál még Batmannek is több megkérdőjelezhető döntése van. Raktátok volna be a „Napi fogápolás megőrzi az íny egészségét” monológot tanulságnak, de ne ezt. És most mért mondom ezt?

Mert a főgonosz egy rajzfilmfigura. Mármint gonosz és brutális, de ennyi. Cohen egy archetipikus rohadék, aki azért bánt embereket, mert megteheti, de a brutalitáson kívül szinte semmi más jellemzője nincs. És ezért tudom elképzelni, ahogy Emma Stone egy vonat előtt fekszik lekötözve, míg Cohen a bajuszát pödri és a tenyerét dörzsölgetve várja, hogy a hős duó ellássa a baját. Az ilyen karakterekkel a legrosszabb, amit ember csinálhat, hogy elgondolkodik rajtuk: Valaki mondja meg nekem, hogy a bánatba juthatott több nagyváros alvilágának csúcsára egy ostoba ex-boxoló! Nem tudom, hogy Penn, vagy a karakter hibája ez, de így az egész elég súlytalan lesz.

A többiek azért rendben vannak. Illene kitérnem Goslingra is, de nem tudok: egész egyszerűen minimális személyisége van. Mármint a karakternek. Ő szerencsétlen még mindig jól tudna játszani, ha van mit. Így csak egy becsületes, szerelmes szépfiút kapunk n+1. alkalommal.

Mért nem dobom ki akkor az ablakon az egészet, úgy ahogy van? Nos, hát, a hangulat miatt. Valami ugyanis van ebben a korszakban, ami most még izgalmasabb, mint anno. Az elegáns öltözködés, a klasszikus autók, és a nőies nők (és férfias férfiak) elegye az egyszerűbb (értsd: betöröm az orrát a bűnözőknek és kész) problémamegoldással olyan kellemes érzetet kelt az emberben, amit még ez az egyszerű, tucat akció sztori sem tud elrontani. A látványvilág kifogástalan, az akció, mint már említettem, jól koreografált, és a végső összecsapás is sikerült annyira jóra, hogy mindenkiben elvezetődjön a bosszúvágy a főgonosz iránt.

Összefoglalva tehát kapunk egy facsipesz egyszerű filmet korrekt akcióval. Agykikapcsolásnak elsőrangú, Gosling filmhez képest gyenge. De szerethető, határozottan szerethető.

Trailer:

Különvélemény:

Különvélemény 2 (link)