A hó, a hideg és a húsvét ellenére csak befutottam hozzátok
a (hivatalosan) utolsó Gosling filmmel is. De nem is baj, hogy a lejtő ezen
részén már megállunk.
Következő filmünk ugyanis a Gengszter osztag. 2013-as, már
épp, hogy nem premier film (jó, 2 hónappal épphogy nem). Jó hangulattal. Jó
színészekkel. Jó rendezővel (A
Zombielandet is jegyző Ruben Fleischer). Meg még valamivel, ami ezt az egészet
átfirkálja kicsit. De sorjában.
A történet alapján a 2. világháború utáni Los Angelesben
járunk, ahol a bűnözés virágzik, mindenki bárokban tölti a szabadidejét,
napközben meg kalapban-öltönyben járkál a mára klasszikussá vált autók közt
(főleg, ha rendőr). Itt próbálja a rendet fenntartani a háborús veterán
(mondjuk akkor kb. mindenki az volt) rendőr, John O'Mara (Josh Brolin), fittyet hányva a rendőrséget és az egész
várost zsebében tartó maffiafőnökre, Mickey Cohenre (Sean Penn, vigyázat, nem Bean, ő meghalni szokott). Az
idős, kötelességtudó rendőr akciója persze nem marad észrevétlen: bátorságáért
feladatul kapja egy hivatalosan nem létező, gengsztervadász osztag
létrehozását. Maga mellé sorakoztatja Hulkot, Vasembert, Thort…navárjá, nem.
Szóval ott lesz a szépfiú (talált, ő Gosling), aki a főnök nőjét szereti (Emma
Stone), az öreg mesterlövész és kis padawanja, a technikus csávó, meg még
valaki, akiről a végéig kb. azt sem vettem észre, hogy szerepel. És itt
kezdődik a baj.
A történetből gyorsan
tisztázódik, hogy Goslingon és O’Marán kívül igazán senki nem érdekel minket,
és ők is általában akció közben jelennek meg. Van benne 2, úgy ahogy szerelmi
szál is, de abból az egyik a fő főhősért (O’Mara) aggódó feleség (mondjuk őt
bírtam), a másik meg Emma és Ryan Gosling ötperces románca. (Nem vicc, a
sziacicavangazdádtól a tevagyéletemszerelméig kb ennyit látjuk őket.) Az alap
akció azért látványos, ötletes és változatos, amit hajlandó vagyok jóváírni a
filmnek. És itt jön még egy kitérő: a beerőltetett tanulságok. A filmben
ugyanis az osztag ténykedése során hullanak a maffiózók, de viszonylag kis
számban. Akit lehet, inkább leütnek, a civileket pedig kímélik. A film felénél
ennek ellenére az egyik szereplő világból kiábrándulva kijelenti, hogy nem
tudja, mi különbözteti meg őket a maffiózóktól. Talán, hogy nem tépnek élő
embert ketté kocsikkal? Nem lövöldöznek ártatlanokra? Nem adnak el mindenféle
csúnya dolgot a kis Timmynek? De neeem. A másik szereplő csak hümmög valamit,
hogy mi vagyunk a szükséges kisebbik rossz. Ezeknél a fazonoknál még Batmannek
is több megkérdőjelezhető döntése van. Raktátok volna be a „Napi fogápolás
megőrzi az íny egészségét” monológot tanulságnak, de ne ezt. És most mért
mondom ezt?
Mert a főgonosz egy rajzfilmfigura. Mármint gonosz és
brutális, de ennyi. Cohen egy archetipikus rohadék, aki azért bánt embereket,
mert megteheti, de a brutalitáson kívül szinte semmi más jellemzője nincs. És
ezért tudom elképzelni, ahogy Emma Stone egy vonat előtt fekszik lekötözve, míg
Cohen a bajuszát pödri és a tenyerét dörzsölgetve várja, hogy a hős duó ellássa
a baját. Az ilyen karakterekkel a legrosszabb, amit ember csinálhat, hogy
elgondolkodik rajtuk: Valaki mondja meg nekem, hogy a bánatba juthatott több
nagyváros alvilágának csúcsára egy ostoba ex-boxoló! Nem tudom, hogy Penn, vagy
a karakter hibája ez, de így az egész elég súlytalan lesz.
A többiek azért rendben vannak. Illene kitérnem Goslingra
is, de nem tudok: egész egyszerűen minimális személyisége van. Mármint a
karakternek. Ő szerencsétlen még mindig jól tudna játszani, ha van mit. Így
csak egy becsületes, szerelmes szépfiút kapunk n+1. alkalommal.
Mért nem dobom ki akkor az ablakon az egészet, úgy ahogy
van? Nos, hát, a hangulat miatt. Valami ugyanis van ebben a korszakban, ami
most még izgalmasabb, mint anno. Az elegáns öltözködés, a klasszikus autók, és
a nőies nők (és férfias férfiak) elegye az egyszerűbb (értsd: betöröm az orrát
a bűnözőknek és kész) problémamegoldással olyan kellemes érzetet kelt az
emberben, amit még ez az egyszerű, tucat akció sztori sem tud elrontani. A
látványvilág kifogástalan, az akció, mint már említettem, jól koreografált, és
a végső összecsapás is sikerült annyira jóra, hogy mindenkiben elvezetődjön a
bosszúvágy a főgonosz iránt.
Összefoglalva tehát kapunk egy facsipesz egyszerű filmet
korrekt akcióval. Agykikapcsolásnak elsőrangú, Gosling filmhez képest gyenge.
De szerethető, határozottan szerethető.
Trailer:
Különvélemény:
Különvélemény 2 (link)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése