Megvallom, ezért a
helyért (is) igen sok mentális vitát folytattam magammal, mivel az 5. helyezett
koncepcióban erős párhuzam van Clooney filmje és a Moneyball közt. Hogy mért
végzett mégis előbb a cikk tárgya? Van abban egy sajátos báj, amikor a startnál
lefitymált versenyző felveszi a tempót az élbollyal. És itt ez történt.
Persze ne értsétek félre, a filmnek jó szakmai visszhangja
volt, csak nálam indult szép handicappel. A sportfilmeknek ugyanis eleve nem
vagyok nagy híve, hát még ha az a baseball. Nem ismerem a csapatokat, a
sztárokat, a szabályokat és még az sem világos teljesen, minek építenek olyan
bődületes stadionokat, mikor csak a sarkán futkároznak a játékosok. De a
Moneyball innen feltornászta magát addig, hogy az eddig látott legjobb sportfilm-élményemnek
tituláljam, sőt, hogy általánosságban jó filmnek nevezzem. Ez ért nálam egy
helyezést.
Szándékosan hívom
Moneyballnak a filmet. Bár erről a címről is egy üzleti dráma ugrik be elsőre,
a magyar fordítás ennél SOKKAL szörnyűbb. A pénzcsinálókban ugyan is sok minden
történik, de pénzt szinte egyáltalán nem csinálnak. Igen, gazdálkodnak vele és
igen, van a filmnek pénzügyi vonulata is, de végig sokadrangú a bevétel
növelése. Komolyan, fogalmam sincs, honnan jött ez a szörnyű ötlet... még csak nem
is bugyuta szóvicc (ha csak nem a Sztárcsinálókra akarnak rájátszani, de azt
meg sajnos kevesen értenék). De mihez van akkor köze?
Brad Pitthez mindenképp, aki most az Oaklandi főligás
baseball csapatot akarja győzelemre vezetni zs-ligás költségvetésből, mint
Billy Beane. A nyitó képek ismerősek lehetnek: a csapat elbukik, mint minden
hasonló filmben, csak azért, hogy jöhessen egy nehezen vehető változás, aminek
hatására kialakul a végkifejlet. Billy szerepkörét azonban megvariálták kicsit:
ő már nem a jó öreg edző bá', aki buzdításával beindítja a csapatot, helyette
manager, túl kis hal ahhoz, hogy befolyásolja a bejövő pénzeket és túl nagy,
hogy a pályára lépő csapatot istápolja. Ehelyett az ő feladata, hogy a semmiből
várat építsen és megszerezze a csapatnak a legjobb elérhető keretet (amivel
persze a jóságos edző bá majd saját belátása szerint gazdálkodik, jól vagy
rosszul).
A filmbe a vereség utáni új évad kezdetén kapcsolódunk be,
amikor is a csapat nagyjából működő struktúrája összeomlik, a kulcsembereket
kivásárolják a nagy és gazdag csapatok. Bár sokan azt tanácsolják, foltozzák
csak be a lyukakat, Billy érzi, hogy így nem lehet bajnokságot nyerni. Más
módszer kell, csak még nem tudja, mi. A dolgok hogyanját végül egy játékos
beszerző körút közben találja meg, egy pocakos újonc geek, Peter Brand (Jonah Hill) személyében. Peter ugyan is más szemmel nézi a baseballt: míg hagyományosan
egy tucat bizonytalan tényező is szerepet játszik a játékosok kiválasztásában
(még az is, hogy van-e barátnője), az ő módszerével (ez a moneyball) a játékos
megítélését csak a statisztikák segítik elő és játékost is külön speciális
célokra választ. A módszer újszerű, szükségképpen senki sem hisz benne, de
Billynek ez az egyetlen esélye és nem csak a vezetés, de lánya, Casey (Kerris Dorsey) is számít rá. Bár a manager ezzel szinte mindenki rosszallását kiváltja
és tudja, vékony jégen jár (mért ugrott be itt egy Hummer képe?), azt
magabiztosan és erőt sugárzóan teszi, vívódásai csak a felszín alatt folynak
(és itt van még egy párhuzam Clooney karakterével).
A film tehát végre nem a sportolók lelki világát mutatja
(ettől Billy egyébként is igyekszik távol maradni), sokkal inkább a színfalak
mögötti világot, hogy a pénz mennyit dönt egy csapat szerepléséről, hogy a
játékosokkal foglalkozó csapaton belüli véleménykülönbség, még ha jó indulatú
is, mennyit nyom a latba vagy hogy hogy fogadják az új ötleteket egy megszokott
rendszer részei. A sztorinak sikerül túlmutatni a baseballon, épp ezért érthető
könnyen nálunk is, bár arra kíváncsi lennék, milyen lehet végignézni úgy, ha az
ember minden meccs eredményét tudja (a film igaz történeten alapszik).
A sztori tehát erős
és sokrétű, de egy gyenge gárdával (na még egy párhuzam, ez alkalommal a
filmipar és a baseball között) nem sokra mennénk. Mert hát itt van Brad Pitt,
aki általában szép meg szexi, de hogy mit tudna kezdeni egy, az ő karakterére
épülő baseball drámával...? Nagyon is sokat. Bradnak ugyanis talán még
Clooney-nál is jobban sikerült levetkőznie a szépfiúruhát (örömtől sikoltozó
női olvasóimnak: nem, nem ÚGY) és felvenni egy karizmatikus, de belső
problémákkal és a múltjával küzdő manager-ex-játékos jelmezét. Ez az átalakulás
a film végére odáig fajult, hogy úgy éreztem, jobb embert nem találhattak volna
a szerepre, és hogy legszívesebben nála látnám idén a legjobb férfi színésznek
járó szobrocskát. Jó kiegészítője a figurájának a tapasztalatlan és önbizalom-hiányos
tanácsadó, Jonah Hill is, bár ő pont ezért egy szürkébb karakter. A rendező,
Bennett Miller őt is mozgatja néha, de alapvetően egy élő sztereotípia: geek,
akinek igaza van, de néha még saját maga sem hisz benne, nem hogy mások. Ennek
ellenére Jonah kis egyéniséget is adott a karakternek, de nálam ez még mindig
kevés az Oscarhoz. Külön ki kell még térnem Kerris Dorseyra, aki nem csak azért
érdekes, mert a filmbéli neve gyakorlatilag a valódi neve
"összerántva", hanem azért is, mert ő adja elő a jelöltekben hallgató
legjobb dalt egy szál gitárral. Filmes szerepe inkább lélektani, mint valós, de
a zenéért egy piros pontot megérdemel. A többiek is mind korrektek, néhány
karakter még háttér történetet is kap, tehát a csapat jól teljesít együtt.
Mi az, amibe mégis
bele tudok kötni? Talán az, hogy ez még mindig egy sportfilm, s bár annak a
királya, megtartja a műfajra jellemző ívet, ami mégis elvesz a sztori értékéből
egy keveset, kissé kiszámíthatóvá teszi azt. Szerencsére azonban ehhez az ívhez
toldozgattak annyit, hogy végig lehessen izgulni a filmet még úgy is, ha
sejted, mi lesz a következő lépés.
Jelölések terén ez a mű sem emelkedik ki: 6 szobrocskára
esélyes, ebből kettőről már kifejtettem a véleményem, a legjobb vágást már
odaadtam az Utódoknak, a hangkeveréshez még mindig nem tudok hozzá szólni, de a
legjobb adaptáció és a legjobb film díját én még másnak tartogatnám.
Ettől függetlenül ti ne tegyétek ezt a pénzetekkel, ha erről
a filmről van szó. Baseball és Pitt rajongóknak kötelező, sőt azoknak is,
akiket érdekel a sport háttere. Mindenki másnak "csak" ajánlom, de
azt őszintén.
Trailer:
És dal:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése