Már A leleményes Hugo
is a határon egyensúlyozott, de mostanra mindenképp be kell ismernem: kifogytak
a gyenge filmek. Ami innentől jön, az már mind megérdemel egy kósza
kalapemelést, és sorrendjüket is egyre inkább befolyásolja saját ízlésem (mint
mindenkinél, tagadja vagy nem). Ezzel a lelki fröccsel indítom útra a jelöltek
másik nagy sztárját, személyes listám 6. helyezettjét, az Utódokat.
Végre egy plakát, ami
azt hirdeti, amit kapni fogok. George Clooney nagyban, két lánya kisebb méretben
egy tengerparton, pálmafák és hawaii motívumok társaságában. Akinek ég mindig
nem esne le a dolog, ott van a cím, ami még háromszor aláhúzza és kiemeli:
Clooney most apa lesz. A magyar fordítás ugyanúgy funkcionál, szóval nincs
okunk kötözködni ezen a fronton sem (bár hallottam, hogy már volt, aki itt is
megtette, csak úgy, megszokásból). De mért lesz Clooneyból apa?
Bár sokan nem tudják,
de ha egy férfi és egy nő szereti egymást és a madarak meg a méhek is
besegítenek... Na jó, a helyzet ennél kissé komolyabb. Adott először is egy
igen gazdag, de a családját mégsem elkapató, folyton elfoglalt apa, Matt King
(George Clooney) és egy közben magát elfoglaló, a gyerekeket kisebb-nagyobb
sikerrel nevelő anya. Anyu viszont a film első tíz másodpercében (nem vicc, épp
csak egy pillanatra látjuk élete teljében) jetskizés közben balesetet szenved
és kómába esik, ezzel pedig Matt nyakába szakad minden. Már a baleset előtt is
a családi hagyaték, egy hatalmas szűz földterület eladásáról kell döntést
hoznia a temérdek vitatkozó kuzin között, mint egyetlen aláírónak; most azonban
a tragédia feldolgozása mellett gondját kell viselnie két lányának is. Ha a
helyzet még nem lenne elég bonyolult, a kómában fekvő feleség végakaratában
meghagyta, hogy ne tartsák életbe mesterséges úton, így a családfőnek csak
rövid ideje maradt, hogy megszervezze a méltó búcsút, és nem mellesleg közölje
a lányokkal a még lesújtóbb fejleményeket. A történet végső csavarját és
legfőbb csapásirányát azonban mégsem ez adja, hanem az a kitudódott tény, hogy
a haldokló feleség nem csak a jetski órákkal szórakoztatta el magát férje
távollétében, de a nagyobb lány más férfival is kettesben találta. És mindezt
képzeljük el a Hawaii szigetvilágban. A történet szövevényes indulását
szerencsére itt nem sikerült elszúrni, a szálak végig futnak, sokszor
kereszteződnek és mindegyikük tesz hozzá a film értékéhez.
Az itt leírtak
alapján az ember hirtelen egy paradicsomi kemény vonalas drámát várna és épp
ebben rejlik a film nagyszerűsége: egyiket sem teljesíti. A szigetek
paradicsomi létét Matt már az első monológjában megcáfolja, ez nekik nem a
szörfösök és a koktélok világa, szimplán a mindennapjaik része, csak úgy, mint
hogy mi sem járunk minden nap lovas kocsizni vagy termálfürdőbe. Ami a
depresszív atmoszférát illeti, Alexander Payne, a rendező mindent megtett, hogy
a film ne egy 2 órás sajnálkozástenger legyen. A lányok, bár elsőre rosszul
fogadják a híreket, mégis előre tudnak nézni: a kisebb Scottie-n (Amara Miller)
inkább a dolgok fel nem fogása (és pár részlet jótékony elhallgatása), míg a
nagyobb Alexandrán (Shailene Woodley) az elfoglaltság, a szervezésben és
nyomozásban való együttműködés segít. Matt figurájára is igaz ez a kitartás,
egy idő után már csak sodródik a teendőkkel és megpróbál talpon maradni, ő sem
zuhan össze. Az apaszerep betanulása, a megcsalás és a megcsaló további
sorsának eldöntése és a szörnyű após kezelése közben is ott an benne egy kis
bizakodás, hogy egyszer lecsillapodnak a hullámok. A történet komikus oldalát
erősíti továbbá Alex fiúja, a sztereotipan hülye és enyhén bunkó Sid (Nick Krause), az ügyefogyott nyomozás jó pár mozzanata a feleséget elcsábító Brian
Speer (Matthew Lillard) után, néhány abszurd jelenet és a film alatt hallható
aláfestő hawaii-country egyveleg (amit személy szerint kitűnő aláfestő zenének
találtam, de a film nélkül nagyobb összegért hallgatnám csak).
Ez a könnyedség annyira átlengi a filmet, hogy néha hajlamos
is elfelejteni az ember, itt bizony csúnya dolgok történtek az elején. Ez engem
néhol kissé zavart is, mintha néhol túl könnyen lépnének túl azon a tragédián,
amit nem rég még zokogva fogadtak. A másik mellélövés nekem a kőbunkó Sid
hirtelen "megokosodása" jelentette: a rendező nyilván az egyszerűbb emberekben
lévő mély érzéseket akarta ezzel bemutatni, de nekem ez valahogy túl hirtelen
jött egy olyan gyerektől, aki a "fatert" is hátpaskolással üdvözli. A kötözködésem itt azonban ki is fújt.
A szereplőgárdát
majdnem két szóval le lehet írni: George Clooney (Akinek ez még nem tűnt volna
fel, keresse fel kezelőorvosát, gyógyszerészét). Ő a központi figura, a főszál,
ő láttatja és kommentálja a dolgokat és határozottan jól. A sármőr ugyanis a
mindennapi üzletemberből lett ügyetlen, de közel sem reménytelen családapát
tökéletesen hozza, s bár néhány jelenetben még mindig határozottan laza és
jóképű, most nem ezen van a hangsúly. Tudott magából újat mutatni, és ezért le
a kalappal előtte.
De hogy ne csak a lányok gyönyörködjenek itt van nekünk
Shailene Woodley is, aki szintén nagy beleéléssel alakítja a szerepét, s ugyanez (mármint a mondat
második része) elmondható "kishúgáról" Amara Millerről is. Külön
említést érdemel még a "főgonosz", Matthew Lillard is, aki
megjelenése minden porcikájával irritálja a nézőt, sokszor mennénk akár Clooney
helyett is megbosszulni a csábító tetteit. Említést érdemel még Judy Greer is,
akinek szerepét a spoiler elkerülése végett fedje homály, de legyen elég annyi,
hogy ő is igen jól előadja az összetört, már-már kissé zakkant nőt. Mellettük
még kismilliom a mellékszereplő, de egy a lényeg, mindenki a helyén van.
A döntnökök itt
valamivel kevesebb esélyt adtak a filmnek, de ahol adtak, azt meg is érdemli. A
legjobb adaptáció díját még én is megszavaznám neki, a legjobb vágással egyetemben.
Clooney, mint legjobb színész nagyon szoros csatában került nálam a 2. helyre,
de akkor sem keserednék el, ha a bírák az enyémnél is előrébb hoznák. A legjobb
rendező és film: nekem talán nem, de itt is megállja a helyét.
Összegezve mindenképp egy jó filmet kaptunk kézhez, az a
néhány baki, ami nálam becsúszott másnak talán pozitívum is. Megnézni
mindenképp érdemes, de főleg Clooney rajongóknak. Aki nem bírja a drámákat, az
is nyugodtan tehet vele egy próbát, talán csak gyereket ne vigyünk rá.
Trailer:
Különvélemény:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése