Megvolt a ló, megvolt
a kutya, most jöjjön a gyerek. Idei (egyik) gyerekfilmes versenyzőnk egy
huszárvágással nem csak a gyerek szereplős, hanem a gyerekeknek szóló
kategóriában is indul, átvéve a stafétát a Toy Story 3-tól. Elméletileg.
Személyi listám 7.
helyezettje volt az utolsó, amit megnéztem. Történt ez egyrészt azért, mert
ettől a mozitól tartottam legjobban, másrészt azért, mert a film dicsért 3D-s
változatára lettem volna kíváncsi, de ezt sajnos még nem sikerült elkapnom.
Ezért is bocsátom előre, hogy a kritika, bár a sorozatban ide kellett
passzíroznom, nem teljes, de amint térben is megjelenik előttem a fiú története
(ez várhatóan vasárnap éjszaka lesz), azonnal frissítem írásom. De térjünk ki
kicsit az első indokra is.
A film, hiába van
Martin Scorsese nevével filmjelezve, valahogy mégsem tűnt valami forradalminak.
Adott egy könyv (A leleményes Hugo Cabret), amiből készült film címe kis
csorbulással magyarul A leleményes Hugo lett, Amerika meg egyenesen Hugora
egyszerűsítette (és itt most csak azért sem vonok párhuzamot a három befogadó
közönség képességeivel). A könyv főszereplője egy árva fiú, nagy tehetséggel,
de barátok nélkül egy gőzmozdonyoktól nyüzsgő Párizsi pályaudvaron. Igen, nekem
is A nyomorultak, a Kopperfild Dávid, kevésbé olvasottak kedvéért a Harry
Potter és egyéb, ugyanezen alaphelyzetből indító történet jutott eszembe. Mit
tud még nekem ez nyújtani? Meglepő módon tudott valamit.
Hugo (Asa Butterfield) ugyanis a pályaudvar "láthatatlan" gépésze, aki eltűnt
és nem túl kedves alkoholista bácsikája helyett végzi a feladatot, és mellesleg
próbál eltűnni a kissé rajzfilmszerű pályaudvar gondnok (Sacha Baron Cohen) és
kutyája elől. Az árvaház fenyegető gondolata ellenére azonban a fiú mégis
megszállottan dolgozik egy apjától maradt robot helyre hozásán, amit jobb híján
a helyi butikostól, Georges Mélièstől (Ben Kingsley) elcsent alkatrészekkel akar
megoldani. Ahogy az lenni szokott, a fiú végül ráfázik, a butikos rajta kapja
és, bár nem küldi árvák közé, elveszi a javítási útmutatót. A fiú ezután
összebarátkozik Méliès nevelt lányával, Isabelle-lel (Chloë Grace Moretz) és a
film még itt éri el a negyed órát. Akinek ez így kissé kaotikus, nyugodjon meg,
a filmben minden érthető, de fogadjuk el, hogy a szerteágazó történetre tehát
nem lehet panasz.
A színészgárdára meg még úgy sem. A legnagyobb névnek ott
van (Sir) Ben Kingsley, aki mint már sokszor, most is kiérdemelte a lovagi
címet, ráadásul végre nem csak a "gonosz" oldalát mutatja meg. Itt
van még Sacha Baron Cohen (alias Ali G, Borat vagy Brüno), aki most hirtelen
komolykodásba kezdett. Szó se róla, ezt is teljesítette becsülettel, de sajnos
annál nem jobban, sokkal inkább fekszik neki a polgárpukkasztó tréfamester
szerepe, amit mi sem példáz jobban, mint hogy ki akarták tiltani az Oscar
gáláról, mert az új filmje, A diktátor egyenruhájában akart megjelenni (végülmegjelenhetett). Feltűnik még Christopher Lee, mint Monsieur Labisse, egy
jóságos könyvesboltos, de nekem valahogy óhatatlanul a megszelídült Szarumán
ugrik be róla (bár ez nem a színész hibája, inkább karakteres arcának és a már
legalább háromszor megtekintett A gyűrűk ura trilógiának tudható be).
A gyerekek is jól brillíroznak, Asa Butterfield jól hozza a
hol talpraesett, hol tapasztalatlan, megszeppent árva "mindenest",
Chloë Grace Moretz pedig a tudálékos, néha túlságosan is kalandra vágyó, kissé
főnökösködő kislányt. De akkor hol itt a hiba?
A hiba bizony a zsáner választásával van. Ha valaki ugyanis
beültet erre (főleg a 2D-s verzióra) egy Harry Potter filmeken
szocializálódott, kissé hiperaktív gyereket, az valószínűleg az első fél óra
után fogja összekaparni magát unalmában. Gyerekfilmnek ugyanis ez nem
gyerekfilm. A film színvilága (a hatalmas forgókerekes steampunk környezet
miatt) szürkés, története inkább drámai, mint akciódús, és a különleges
szereplő, a robot is elég "béna" nekik. Scorsese úr mintha nem
gondolt volna bele, hogy egy sánta biztonsági őr manapság egy óvodást sem
ijeszt meg, vagy hogy egy irkáló bádogember csodának kevés már. Persze ez lehet
azért is, mert a zsáner eleve álca, a mélyen lapuló valóság nem sokkal különb
az előző értékeltemnél: ez egy (újabb) nosztalgiafilm. Akinek ugyanis valami
folytán ismerős lett volna a Ben Kingsley alakította Georges Méliès neve, az
nem téved: Ez a Georges Méliès az a Méliès, aki az 1900-as évek elején elhozta
sok helyre A Mozit. Az öreg úr több, mint 550 filmet jegyez, amikből sok a
laikusoknak is ismerős lehet. A film végső soron az ő homályból való előtűnése
köré szerveződik, ami nem is lenne baj, de végül mégis az lesz. Nem lenne az,
mivel ez az ember vitathatatlanul megérdemel ennyit, de nem ebben a formában. Itt
ugyanis nem az ő pályáját követhetjük végig újra (ezt 5 percben lerendezték a
végén), itt ő csak egy szereplő, egy ürügy, hogy mozgassa a szálakat. Kicsit
összetett ezt megfogalmazni, de mintha a film mindent alárendelt volna Méliès karakterének, csak épp arra nem hajlandó, hogy megismertessen minket vele.
Vannak itt bevágott jelenetek az eredeti filmjeiből, újrajátszott jelenetek,
olyanok, akik értékelik a művészetét...éppen csak Méliès nincs benne igazán.
Pont ez a tisztelgősdi viszi el a film történetét is. Bár az
alaphelyzet szerteágazó és kecsegtető, az egész filmben valahogy alig történik
valami, és ami történik, annak a fele is öncélú. A robotot például komolyabb
veszteség nélkül helyettesíthetnénk akármilyen géppel, csak lehessen mit
szerelni a film első felében. Az izgalmas jelenetekre is jellemző ez: igazán 2
található a filmben, abból az egyik, a plakáton szereplő órás függeszkedés
szinte teljesen értelmetlen, jóformán csak arra szolgál, hogy újrajátsszon egy
régi filmrészletet. A másik akció is hasonló háttértartalommal bír, de ezt
legalább sikerült valamennyire logikusan felépíteni. Kár érte, pedig a történet
tényleg újító lett, klisék alig vannak benne.
De végül is jó-e a film? Igazából az, de sokkal jobb is
lehetett volna. Izgalom a szigorúan vett értelemben nincs benne, de a történet
aranyos, és mivel elég újszerű is ahhoz, hogy az ember ne tudja, melyik szálnak
van jelentősége, melyiknek nincs és egyáltalán mi lesz az egész vége, leköt. A
színészgárda megérdemel egy piros pontot, Méliès meg legalább egy Google
keresést, mert hogy a filmből csak foszlányokat kapunk belőle, az biztos. A 11
Oscar még mindig sok, különösen a látványeffektekért járót tartanám túlzásnak,
de a legjobb film sem ez idén. Az összes többi kategóriában is átlagot hoz a film,
de ettől függetlenül még szerethető, és jelen pillanatban a 3D mezőny
"legokosabb" filmje. Gyerekkel megnézni kockázatos (bár a
"kijövő" dolgok elszórakoztathatják), gyermeteg felnőtteknek
kellemes, klasszikus film és Twist Oliver rajongóknak kötelező.
P.S.: Daniel Radcliffe egyik nyilatkozatában felháborodott a film jelölésén, mondván, csak
azért nem az új Harry Potter film van a jelöltek listáján, mert azt nem
fémjelzi Scorsese neve. Részben igaza van azzal, hogy a rendezőóriás (és a
színészgárda is) erős szerepet játszhat a választásban, de hogy a 8. HP ide
kellene, hogy kerüljön... Szerettem a könyveket, de akkor inkább jöjjenek a
lovak.
Trailer:
Különvélemény:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése