Ok, kezdjük rögtön
egy internetes közvélemény-kutatással. Tegye fel a kezét, aki szereti a
lovakat! Aki ezen büszke, nemes teremtmények bűvöletében élte le eddigi életét!
Akinek ezek a magas jószágok a szabadság, a szeretet és a bátorság szimbólumai!
Köszönöm, letehetitek. Ti nyugodtan keressétek fel a legközelebbi mozi
honlapját, foglaljatok jegyet a legnagyobb vászonnal rendelkező terembe és
nyargaljatok oda a szelek szárnyán. Hiszen ezt a filmet imádni fogjátok, de ha
nem is, én úgy sem tudnálak titeket lebeszélni egy olyan filmről, ami egy lóról
szól. Bizony, az elnyomorított magyar cím mögött egy ennél sokkal egyértelműbb
angol cím lapul: itt bizony háborúról, de főképp lóról lesz szó. Hogy mért ló?
A némafilmes lenyúlta a kutyát, A leleményes Hugo a gyereket (sőt, ezt részben
a Rém hangosan és irtó közel is), így hát Stephen Spielberg úrnak, a rendezőnek
már csak ez az aranyos jószág maradt (illetve a fóka meg a delfin, de az
drága). Hogy mért pont ezeket a filmeket hozom fel? Mert kitűztem célul, hogy
az idei Oscar-jelölt filmeket nyomon követem és itt véleményezem is. E kicsit
kusza bevezető után tehát kezdjük is a kóstolást az első tétellel.
Meg kell vallanom
őszintén, enyhén szkeptikusan álltam hozzá a lovas sztorihoz. Nekem az állatos
filmek valahogy a táncmozik rokonai: vannak, akik imádják nézni, ahogy emberek
1,5-2 óráig táncolnak a vásznon, és vannak azok, akik sztorit keresnek a film
mögött és unalmukban már a szék alá esett popcornt pöckölgetik a 10. perc után.
De nekifogtam. A dolog nem is indult rosszul: Egy angol faluban kezdünk, ahol
Ted Narracott (Peter Mullan, rá nem lehet panasz), a helyi sánta, de szerethető
alkesz éppen egy lovat keres földmunkákhoz, ehelyett viszont indokolatlanul
magas árért veszi meg a főszereplő Lovat az őt felügyelő földesúr orra elől.
Otthon persze senki nem örül a döntésének, kivéve a film emberi főszereplője, az
öreg fia, Albert (Jeremy Irvine).
A gyerek személyisége
összetettségét nyilván nem aputól örökölte, mivel az egész filmben annyit
tudhatunk meg róla, hogy szereti a lovakat. Nagyon. És a lovak is szeretik őt.
A szerep miatt az őt játszó elsőfilmes színészt sem tudjuk igazán minősíteni,
mivel karakterét érzelmi töltet és mélység terén még a család libája is
felülmúlja (nem vicc, a kedvenc szereplőm lett). Aztán persze jönnek a
bonyodalmak a család pénztelenségéből, míg végül a Ló egy angol, I. világháborúba
induló tiszthez (Tom Hiddleston) kerül.
Itt térjünk ki arra, hogy a ló neve Joey, de aki valami
okból már magában elnevezte Lessie-nek, higgyétek el, megértem. Innentől Joey
tulajdonosai hullanak, mint az őszi legyek, de mindükben közös, hogy első és
egyetlen tulajdonságuk, hogy szeretik a lovakat. Meg a ló is szereti őket. Van
néhol szó testvéri meg nagyapa-unoka kapcsolatról, de ezek csak alibinek
szolgálnak, hogy meg lehessen magyarázni a motivációkat. A magyarázat azonban
még így is sok helyen elmarad ("Mért kellene izgulnom, ha egy tank egy
lovat bekerít a zsákutcába, mikor az sokkal értékesebb hadi
"szállítóeszköz" annál, mintsem rá pazarolják az értékes
muníciót?" illetve "Ha valaki lovakkal megszökik és elkapják, mért
pont a lovakat nem keresik?"),az egyetlen háttér történetet a földesúr
meséli el az öreg Narracottról, de úgy, hogy lesüt róla, hogy ezt sem neki,
gúnyolódásképpen, hanem a nézőnek szánja, illetve sok helyen már a meséket
súrolja, hogy az a ló MINDENT túlél.
A fényképezés egyesek
szerint pátoszos, nekem már sokszor a határozott giccsbe ment át (a ló profilja
a vérvörös naplementében képről már csak a pillangók és az éneklő nyuszikák
hiányoztak), amit egyesek Spielberg régiek előtti tisztelgésének tudnak be, de
ennek sajnos már "magyarázzuk a bizonyítványt" szaga van.
Mindezek ellenére a
film 2 és fél óráját végig tudtam nézni. Hogy mért? Először is nagy pirospont,
hogy, mivel az I. világháborúban játszódik, nem volt belekényszerítve a jó
angol-gonosz náci klisé, meglátogatjuk mindkét oldalt és mindenhol találunk jó
embereket. Ez az üzenet talán a paci kiszabadításánál a legerősebb, ami
számomra a film legjobb jelenete is volt egyben. A színészi játékok is
mentettek a helyzeten, feltűnik a BBC modern Sherlockja (kritika később, addig
is megnézni!), Benedict Cumberbatch is, igaz, csak rövid időre és a francia
nagypapát játszó Niels Arestrup is igen jól hozta a karaktert. A film tehát nem
rossz, egy átlag családi mozi, mért kötözködök ennyire még is?
Mivel az akadémia
nagy öregjei valószínűleg vagy nagy ló rajongók, vagy csak Spielberg nevére
adták meg rögtön a jelölést, de a film 6 kategóriában labdába rúghat az
Oscarról elnevezett kopasz aranyszobrocskáért. Ezekből a hangzással kapcsolatos
kategóriákba (hangkeverés és -vágás) laikusként nem merek beleszólni, a legjobb
zene kategóriában még jogosnak is érzem (a film alatt nem tűnt fel, de
utánakeresve kellemes muzsikák szólalnak meg), viszont a maradék három
elismerést (legjobb fényképezés, látvány és film (!!)) legkevésbé adnám neki.
Összegezve tehát, aki
imádja a pacikat és végig tud nézni róluk 2 és fél órát ugyanazzal a gyermeki
lelkesedéssel, mintha előtte szaladoznának, azoknak merem ajánlani ezt. Nagy
családdal el lehet menni rá, de vannak benne szomorúbb részek, és az I.
világégés szerelmesei sem kapják meg, amit szeretnének, de ők is tehetnek egy
próbát. Randifilmnek viszont egész ideális. Csak a lány imádja a lovakat!
Trailer:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése