Namastē Barátaim!
Elérkezett a H.E.Ő. második napja és mellesleg ma dobálnak
szobrocskákat agyonfizetett fehér bácsik szintén agyonfizetett hírességekhez.
Ennek tiszteletére mai témánk: Mért vonzódnak fehér öreg emberek indiai
kisfiúkhoz ennyire? Anno ott volt a Gettómilliomos, most meg jön a kiscsávó
nagy cicával. Nem, nem a Kázmér és Hubát dolgozták fel Bollywoodban, azt még
meg is érteném, mért imádnák. Ez egy öreg hipster sztorija arról, mikor még kis
hipsterként túl mainstreamnek érezte, ha emberi és nem emberevő barátai vannak.
De lassítsunk.
A sztori szerint Pi, egy fiatal indiai fiú, akinek kvázi
saját állatkertje van, egy úszómedencéről nevezték el és vallásokat gyűjt. Persze
ezek közül egyik sem túl jövedelmező, ezért családjával és állatkertjével
együtt Amerikába készülnek, de az őket szállító hajó elsüllyed (mint a hajók kb.
fele a filmekben), és Pi azon kapja magát, hogy egy mentőcsónakon osztozik egy
bengáli tigrissel. A várható 3 perces végkifejletet hősünk megússza, de csak
ideiglenesen, hiszen harcolnia kell az elemekkel, az éhséggel és persze Charlie
Parkerrel, a tigrissel is. Nem rossz, de legalábbis érdekes alap, mit lehet itt
elrontani?
Például a sztori mesélőjét, az öreg Pi-t. Érdekel, hogy mért
van emberi neve egy tigrisnek, vagy hogy mért neveznek el egy fiút egy végtelen
számról? Nem? Úgy is elmondja. Mert az ő életében MINDEN, de MINDEN olllyan
izgalmas, hogy agyon kell misztifikálni, belekeverni a sorsot meg a vallást még
a reggeli dezodorozásba is. Apró, de idegesítő pont. És pont ezek az apró
dolgok zökkentenek folyton ki. Például a kis Pi vallásokat gyűjt: a hindut
azért szereti, mert tele van izgalmas mítoszokkal, a kereszténység azért fogta
meg, mert megérintette Jézus önfeláldozása, az iszlámban meg…jól hangzik az
ima. (Csajokra lefordítva: Neked imádnivaló az egész személyiséged, neked
megkapó a kisugárzásod, neked meg egész jó a segged ebben a ruhában) És én itt
vonulnék ki Korán-hívőként az utcára. Ha ennyire sekélyesen látunk bele a
vallásokba, ne a vallásról csináljunk filmet, kérem! Mert ez a film azt ígéri,
a végére hinni fogsz Istenben. Ezzel szemben a végén
!MINI-SPOILER!
kapunk egy alternatív,
durvább történetet arról, mi történt a hajótörés után. Ez után az öreg Pi
felteszi a kérdést: Melyik tetszik jobban? Nyilván a Cicás mese. De ez nem
vallás, ott a kérdés, mit hiszel el, vagy szeretnél elhinni. A sztori vége
ennek ellenére megrázó, de ez egy gyerek tragédia-kezeléséről szól.
Pszichológiai mondanivalója még átlag fölötti is lenne, de mivel bele próbálják
erőltetni a vallást, így ez öngól.
!MINI-SPOILER ENDE!
Másik, még ennél is amatőrebb hiba a légnemű kecske. A
filmben ugyan is van egy jelenet, ahol Pi-t szembesítik cicu-pajti vad
oldalával úgy, hogy egy kecskét kikötnek a ketrecén KÍVÜLRE. Tigri nyilván
rámozdul a nasira, a kamera elfordul a véres rész alatt, és mire visszatérünk a
kecske már az igen sűrű rácson belül, a tigris szájában pihen. Mondom SŰRŰ
RÁCSON BELÜL, mindezt pár másodperc alatt. És ez nem csak nekem szúrt szemet.
Ez nem Gandalf karórája, amihez ki kell kockázni a filmet, hogy észre vedd. Ez
egy pofátlanul amatőr hiba. (A vita megelőzése végett: Persze lehet, hogy
mértanilag tényleg beférne a kecske, de én, mint néző nem ezt láttam, szóval ez
így is, úgy is hiba. Majd Péter leméri.) Emellett ott van még, hogy egy indiai
család egy francia múltú területen mért beszél egymással tört angolt, mikor más
indiai szereplőkkel a hindi nyelv-felirat kombót használják? Az animált állatok
néha kitekert mozdulatait már nem is említem, ez max azokat zavarhat, aki sokat
nézett már rókamangusztát élőben (micsoda izgalmas hobbijaim vannak, igaz?).
De nézzük inkább, mi működik, amíg még nyugodt vagyok. Az
animált állatok kinézete például egész szép, egyetemben a film többi, animált,
3D-ben még izgalmasabb részével. Ez sok kritikusnak elég is volt a Nirvánához,
ami azért fura, mert a legtöbb dolog kéken világít. Na, most hol láttunk már
kéken világító, 3D-s, gyönyörű képi világú filmet, amit kritikushadak csak
selejt látványfilmnek bélyegeztek? Megfejtéseket várom facebookon. De azt
ígértem, dicsérem kicsit még. A történet, mint már említettem, egész jó, a
„hogy szelídítsünk rabruhás cicmókot egy csónakban” gyorstalpalót például
tudtam szeretni, a film vége pedig elgondolkodtat. Nem a valláson, de elgondolkodtat.
A színészi játék felejthető: az öreg Pi (Irrfan Khan) túl, a fiatal (Suraj Sharma) aluljátsza a szerepét kissé, érdekes viszonyítást adva a
másik Oscar-kölyök, Hushpuppy nagysága felméréséhez. A filmet ennek ellenére
nézzétek meg, mert érdekesnek valóban érdekes.
Díjazni már annyira nem merném. Az operatőri munka
dicséretes, az effektekért járó szobrot legalább megkaphatná az Avengers, a
zenéjét üdítően érdekesre sikerült megkomponálni és a főcímzenét is szerettem,
de a komolyabb díjaknál én nem látnám annyira szívesen. Főleg nem a legjobb
filmnél.
Hé, hogy került ide ez a tigris? Jó cica. A filmed is jó volt.
Élethűen mozogsz. Elhiszem, hogy a fogaid is élethűek. Nem kell megmutatni.
NyugiaskFÉsdgéladélgb.............
Trailer:
Különvélemény:
Különvélemény 2 (link)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése