Üdv újra, növekvő kis szektám! Kértétek, én meg szállítom: Djangot szabadon. (Az, hogy egyébként is ezzel akartam kezdeni, ne vegye el a döntés illúzióját. Figyelek én rátok...néha.)
Na de, kérdezi Péter nevű, anonim olvasónk, nem utálod te Quentin Tarantino vérben tocsogó munkásságát? A válasz komplikált erre a fiktív, csak a retorikai struktúra miatt kitalált levélre, de megpróbálom röviden összefoglalni: NEM. Igaz, hogy a Becstelen Brigantyk nem jött be, de ott más jelentette a problémát: Nem tudtam a főhősöknek szurkolni. Úgy értem, jó, persze elit alakulat, meg minden, de a legkeményebb hadi cselekedetük, hogy szétvernek egy lekötözött náci katonát baseball ütővel, aztán lemészároltatják a csapat felét (hopszi, spoiler volt) egy csapdában, ami a történelemben a második legátlátszóbb szorosan VIII. Henrik "Drágám, az a baltás úriember elvesztette a kontaktlencséjét a tuskó környékén. Légy oly kedves, segíts neki megkeresni." mondatai óta. És akkor még nem is létezett kontaktlencse. De félre a múlttal, a Ponyvaregény fantasztikusan bitang jó volt, szóval minimum 1-1.
Most azonban otthagyjuk a modern időket, és átutazunk a vadnyugatra, ott is délre, ahol virágzik a gyapot és a rabszolga kereskedelem, egymástól elválaszthatatlan módon. Főszereplőnk, Django (Jamie Foxx) épp ez utóbbi áldozataként sínylődik, amíg a fogorvosból lett fejvadász (Mért áll ez a két szakma ennyire közel egymáshoz?) Dr. King Schultz (Christoph Waltz) ki nem szabadítja és be nem veszi a bizniszbe. Djangot persze nem a pénz motiválja, szerelme, Broomhilda (Kerry Washington) kiszabadítása a cél, aki neve ellenére szintén rabszolga a gonosz iparmágnás Calvin Candie (Leonardo DiCaprio) birtokán, Candylanden (igen, kezdődik a tarantinoi irónia). Ha még azt is bedobjuk, hogy Candie komornyikja, Stephen Samuel L. Jackson öregítve, leszűrhető, hogy ezt a sztárparádét a magyar GDP teljes felhasználásával sem tudnánk összerakni. De jót jelent ez?
Esetünkben igen. Waltz még mindig epikus, csak most gonoszkodás nélkül (ami az előbb említett Brigantykban fellelhető), nem lehet nem imádni a laza eleganciáját és a javíthatatlan jó szándékát. Olyan tündér keresztanya ő mesterlövész puskával és gyorstüzelő tehetséggel. Már ő elhiteti velem, hogy itt bizony badass párosról van szó. Hát még Django. A kezdetben szótlanhősünk előbb született lövész, majd a célért mindent beáldozó színész lesz, fejlődik, és egyre jobban bepiszkolja a kezét. Tehát a film abba a szerencsés 10%-ba tartozik, ahol ÉLŐ karakterekről (illetve főszereplőről) beszélhetünk. Candie már nem ilyen összetett, de nem is kell annak lennie. Egy szadista sznob, akit már akkor orrba térdelne az ember, ha egy tavaszi réten virágot szedne. Annak viszont hiteles, DiCaprio végleg levetette a Titanicos nyálgyerek szerepét. Na és ott van Samuel L. Jackson, aki még 80 évesen is minden mondatával üt, és az ő karaktere is tartogat rejtett mélységeket. De mért titkolózok ennyire?
Mert a sztori annyira eredeti és szövevényes, hogy a Barátok közt 5 évada sem közelíti meg (és ebbe beletartozik Magdi anyus tragédiája és András halála is). Az egész olyan életszerű, nem erőlteti az akciófilm-kliséket, oda szór poént, ahol nem számítanál rá és azok is a megszokott színvonalon ütnek. Ez épp kiegyensúlyozza a film komoly részeit a rabszolgaságról és vele együtt az embertelenségről. Van tartalom, van történet, van humor és vér (utóbbiból Tarantinohoz méltó sportuszodányi mennyiségek), mi lehet a baj vele?
Nekem igazán semmi, ellenben a film körül nagy port kavar Spike Lee (rendező és fekete-egyenjogúsági aktivista) kijelentése, mi szerint nem nézi meg a filmet, mivel az rasszista. És most komolyodjunk meg a témához. Abba felesleges belekötni, miből tudhatná a mozi tartalmát, ha nem nézi meg . Én is fel tudok mérni körülbelül egy filmet a trailer alapján (azért gyártják őket). Azt sem kifogásolta, hogy a vásznon szinte minden percben elhangzik a "nigga" kifejezés, mert ez meg a korhűséghez kellett. Az úr problémája azzal volt, mért kell akciófilmmé silányítani őseik szörnyű sorsát. Ebben a témában viszont nincs igaza: a film reálisan ábrázolja az átlag rabszolgák sorsát, a főhősünket is azért emeli ki, hogy az ő szemével mutassa meg a "másik, fehér világot". A viccek is inkább a rasszisták ostobaságát, lehetetlen világnézetét emeli ki, semmint az elszenvedő felet. Ez alól egy kivétel van, mikor az egyik jelenetet gengszter rap kísér, de ez inkább nagyon merész társadalomkritika, mintsem ízetlen vicc. Olyankor az ember elgondolkodik, mit rinyálnak a dollárjeles fuxos milliárdosok az élet nehézségéről a gettóban, mért éltetik a gengszter életmódot, mikor őseiket épp a tisztességes élet reménye éltette. Elmélázhatunk azon, hogy néha a sértett kissebség saját maga sem tiszteli a hagyományokat annyira, mint amit mástól várnak el. (A niggázáson és a ganxtázáson kívül például Rihanna "chains and whips excite me" sora sem a legszerencsésebb) Eszébe jut, hogy most ezeket a "freestyle művészeket" kritizálókat is rasszistának bélyegzik, hogy a legkevésbé rászorultak takaróznak az "egyenlőséggel", míg az átlagember próbál boldogulni, mint mindenki más. És olyankor ráébredünk, hogy a cél nem az egyenlőség, az lehetetlen. A cél a másság elfogadása és helyén kezelése.
Vagy csak nekem van túl sok időm néha gondolkodni.
Elnézést, hogy most, legutóbbi ígéretem ellenére ilyen komolyra sikerültem, de a téma megkövetelte. Egy szó, mint száz: A film JÓ. Határozottan és nagyon JÓ. Legyen, megkapja a kiválót is. Kicsit még mindig "fehér lelkiismeret furdalás" film, de legyünk őszinték, van miért.
Díjazás frontján Christoph Waltzhoz nyugodtan hozzávághatnak még egy szobrocskát mellékszereplő kategóriában, a tavalyit már kiheverte, de DiCapriót is megnéztem volna ugyanezen mezőnyben. Akkor szoros verseny lett volna, most, hogy őt nem nevezték, lassan már papírforma. A legjobb eredeti forgatókönyvet is Tarantinonak ítélném, a vágásért és a hangért már nem tenném tűzbe a kezem, de korrekt, viszont a legjobb film díját nálam egy még sokoldalúbb film bitorolja. Nem, nem a Kör.
Előzetes:
Különvélemény:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése