Itt a finálé! Utolsó film, éjszaka gála én meg szabad
vagyok… Khm… Szóval sajnálom, hogy csak ennyi volt, de a blog folytatódik. Hogy
mivel, azt majd ti mondjátok meg a facebook oldalon. Szavazásra fel!
Mivel ünnepeljük meg ezt a neves alkalmat? Legyen pengeélen
táncoló akciófilm? Romantikus mozi valódi érzelmekkel? Horror, ami miatt
hetekig nem mersz nyugodtan aludni? Mit szólnátok egy politikai drámához egy
távoli ország elnökével? Látom, a lelkesedés a tető fokán van. (Hatalmas
rajongótáborom, azaz Péter pezsgőt bont és elmorzsol egy örömkönnyet.) Nézzünk
hát bele, mit csinált Lincoln bácsi, amikor nem vámpírokat vagy még
igénytelenebb zombikat irtott a szabadságért.
Háborúzott leginkább. A déliekkel, hogy pontos legyek. És
sajnos nyerésre áll. Sajnos, mert a cél nem csak a háború vége, hanem a
rabszolgaság eltörlése is. Ezt pedig csak árukapcsolással oldhatja meg: a
rabszolgaság eltörlését a béke feltételének kell feltüntetni, mivel a legtöbb
ember szereti, ha más dolgozik helyette, de jobban szereti, ha nem akarják
lelőni. Erről a politikai lavírozásról szól a film. Tehát nincs benne vámpír.
Csillogós se. Akkor minek nézzük?
A kérdés jogos: Az amerikai politikai rendszer sokban
különbözik a miénktől még ma is, hát még akkor. Nem lesz ebből érthetetlen
katyvasz? Spielberg bácsi megoldja nekünk, hogy ne legyen. A film ugyanis
inkább Trónok harca szerű politikai lavírozásról, kis átverésekről és az
ellenfél túlokoskodásáról szól, mint unalmas jogszabály értelmezésekről.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a főszereplőnk, Abe a történelem
egyik legszerethetőbb és legkülöncebb vezetője, már izgalmasabb a képlet.
Lincoln ugyanis végletekig higgadt, jó lelkű és a legvadabb pillanatokban
dobállózik anekdotákkal, néha még egy gyilkos poént is elejt. A szabályok
tágítása is inkább az emberekért van, ennek hatására az egész akár át is
mehetne Mátyás király mesébe. De nem megy. A realitáshoz ugyanis
visszarángatnak családi gondjai, idegileg labilis felesége és túlbuzgó, harcolni
vágyó fia. Ők elérik, hogy Abe néha átlépje türelme határait, emberi lesz.
Mint már észrevettétek (és nem menekültetek el a téma
hallatán), a film történetét és főszereplőjét nem lehet szétszedni. A sztori
csak háttér egy jellemrajzhoz, akit egyre jobban megért az ember és már az első
percben megszeret. Talán ennek hatása, hogy a végső, rabszolga felszabadításról
szóló szavazást legalább annyira izgatottan lehet végignézni, mint pl. az Argo
túszszabadítását, vagy egy jól sikerült politikai csel után a homlokodra vágsz,
hogy mért nem én találtam ki. Egy szóval: a film határozottan JÓ, még annak is,
akit az amerikai politika hidegen hagy (mint például én).
De csak, hogy belekössek kicsit: a film túl hosszú lett.
Elmegyünk a tetőpontig, megvan a katarzis és utána még végig kell néznünk
Lincoln végét, ráadásul mindezt kapkodva. Tudom, hogy így történt, de ha nincs
se idő, se hely rá, ne mutassák meg.
De vissza a napos oldalra (illetve ez egy másik kritika). A
Lincoln-t játszó Daniel Day-Lewis fantasztikus (no homo). A fazon ezzel a
filmmel Morgan Freeman és Clint Eastwood mellé emelkedett azok listáján, akik
végignarrálhatják az életemet. Iszonyat kellemes hangja mellett játéka is
zseniális, egyszerűen Lincolnnak teremtették minden mozdulatával. A másik kiemelendő
Tommy Lee Jones, mint a radikálisok vezére. Rá is igaz, ha kinyitja a száját,
dől az arany belőle, ráadásul az ő karaktere még fejlődik is a történet alatt,
tehát a belső őrlődés is érdekesebbé teszi játékát.
Valószínűleg látszik, hogy a Messzi dél után ez a második
favoritom, amit ráadásul valószínűleg meg sem néztem volna, ha nincs az
Oscar-jelölése. Spilberg kiköszörülte a csorbát, amit a War Horses-zal ejtett a
szememben, bár ez is inkább érzelmi alapú film (ezért nem is tudtam megfogni,
mi tetszett ennyire). Ja, és kötelező eredeti hanggal és magyar felirattal
nézni, aki érteni is akar valamit a politikai zsargonból.
Díjazást tekintve a legjobb férfi főszereplőt egyértelműen
ide adnám (Golden Globe és BAFTA után esélyes), de a jelmez, a férfi mellékszereplő
és a rendező is megérdemelné az elismerést. Meg a maradék 8 is, bár ezekben a
kategóriákban vagy más favoritom van, vagy nem vagyok elég képzett
(hangkeverés) hozzájuk. De nem bánom, inkább ők vigyék el, mint Pi vagy az
Amour.
Trailer:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése