Éjfél után

És már folytatódik is a H.E.Ő. (dekódolás az Argo-s cikkben, nesze nektek marketing), ráadásul egy olyan filmmel, ami az Argo nagy, öltönyös és komoly bátyja. Ő még inkább erősíti az „America, fuck yea” hadát, és még komolyabban veszi a történelmi hitelességet. Persze attól még, hogy a nagybátyó komoly, nem biztos, hogy szórakoztatóbb is: elkezdhet mesélni például a prosztata-műtétjéről is, elkeserítően sok részletet a világ elé tárva, vagy rákezdhet például egy félórás sztoriba, aminek a lényege csak annyi, hogy kavics ment a cipőjébe. Persze, ha a bátyust a Bombák földjén Oscar-díjakat arató Kathryn Bigelow mutatja be nekünk, akkor azért érdemes odafigyelnünk.

Mert a Bombák földjén jó volt? (Nem, ez most nem Péter hangja, ő éppen majszol valamit, amiből nem ad, tehát őt büntiből meg sem említem.) Igazából rossz nem volt. Amerikai katonák Irakban, körülbelül ennyi. Számomra a Bőrnyakúak érdekesebben adta elő ugyanezt, meg azt is rebesgették, hogy Kate egyszerűen szeret izmos pasikkal forgatni (khm… itt ne vonjunk párhuzamot az én készülő, Playboy-villa árnyai című művemmel). Jelentem, a hölgyet felmenthetjük, itt csak erős nők és pocakos pasik vannak. De mit művelnek itt, a Zero Dark Thirty-ben?

Bin Laden-t vadásznak. Igen, poszt-9-11 filmmel van dolgunk, csak végre más szemszögből. A történet szerint Dan (Jason Clarke), a kemény, de kedves vallatótiszt (elég bizarr jellemzés, így belegondolva) új segítőt kap a központból Maya (csak azért se viccelünk a nevével) személyében, akit történetesen Jessica Chastein játszik. Az újonc persze gyorsan nyomra talál, egy belső körbe tartozó futár személyében, akinek azonban sem a kinézete, sem a neve, sem a holléte nem ismert biztosan. Maya persze megszállottan követi a nyomot, kezdetben a felettesei támogatásával, később a politikai széljárás változása miatt anélkül is. Erőfeszítései végül nyomra vezetik, a film a katonai akció pontos bemutatásával zárul, ami bármely akciófilmet kenterbe ver. A szigorúan vett történet kb. ennyi.

Lazábban véve, van itt egy rakás epizód, meg mellékszál, illetve a fő szál is tele van belső küzdelemmel a bürokrácia ellen. És innen ered a problémám is. A film 2. fele iszonyatosan belassul: minta egy krimiben már meglenne a tettes, csak éppen nem lehetne letartóztatni, amíg ki nem töltik a HTM 11/846b nyomtatványt munkáltatói keresetigazolással. Értem én, hogy ez igaz történet, meg hogy érzékeltetni akarták a főszereplő frusztráltságát, de ezzel épp azt érik el, hogy mi is frusztráltak leszünk a filmtől. A másik, szintén történethez köthető harakiri egy mellékszál, ahol Maya barátnője és kollégája, Jessica, talál egy gyenge láncszemet az Al Kaida belső köreiben. Az együttműködésre hajló doktort egy titkos katonai bázis közepére szállítják, és még az őröket is elküldik, nehogy elijesszék a kulcsembert. Nem mondom ki, mi történik ezek után, de annyira egyértelmű, hogy vertem a fejem a falba. Az egésznek van egy „Menjünk be az elhagyatott házba éjszaka! Mi bajunk lehetne?” feelingje. De, hogy dicsérjek is kissé (pedig munkaköri leírásom tiltaná), a film nem foglal állást: látjuk a vallatások szörnyűségeit, a merényletek következményét, és a katonák által lelőtt, olykor csak bepánikolt asszonyokat. Még maga a célpont kiiktatása sem egy örömünnep, mindenki csak méltósággal tudomásul veszi Bin Laden halálát, hisz mégis egy embert öltek meg a családjával együtt.

És mit szerettünk még? JESSICA CHASTEIN! Ha valaki rágúglizik, semmi extrát nem lát, még a nőideáltól is távol van. Álló képen. De ha mozog, valahogy minden karakterből előmászik a NŐ. Nem hisztis picsa. Nem női bőrbe bújtatott férfi. NŐ, annak minden erősségével és sebezhetőségével. És ettől az egész lénye vonzó és érdekes lesz. Persze mindenki más is a helyén van (így működhet az egész), de Jessica viszi előre a filmet és már igencsak kijárna neki egy Oscar. De mi veszélyeztetheti ezt, ha egyszer ennyire jó?

A politika. Ugyan az vághatja el a színésznőt a céljától, mint a karakterét. A film első pár perce ugyanis egy kínvallatással indít. Ebből a puszta tényből, a film megnézése nélkül pedig amerikai zugkritikusok (akik szakmailag ezek szerint alattam, fizetésben pedig jóval fölöttem állnak) azt a következtetést vonták le, hogy a film üzenetei között szerepel: a kínzás hasznos információkat szerezhet nekünk. Erről persze tudjuk, hogy sajnos igaz, különben már leszokott volna róla mindenki, DE a film épp az ellenkezőjét mutatja be: a vallatott csak össze-vissza ordít, az infót épp a „jó zsaru” hozzáállás hozza. Ez persze nem változtat a tényen, hogy a filmet Obama-ellenesnek, és Bush-pártinak bélyegezték, és mint ilyen, íratlan szabályként nem kaphat nagyobb díjat. De remélem, megcáfolnak.

Díjak tekintetében a vágás és persze a főszereplőnő megérdemelne egy szobrot, a hangok szerkesztéséhez még mindig nem értek, a legjobb film illetve eredeti forgatókönyv viszont nálam nem ez volt.

De ezt majd eldöntik éjfél után fél órával (aki nem értené, kigúgliztam a cím jelentését).

Trailer:

Különvélemény (link)