2013. február 23., szombat

We ARe GOing in



Ahoy Mindenki!

Holnap már ki is derül, ki viszi haza a kiskopaszt, de ma még belehúzunk és végigzongorázzuk a maradék filmeket a Hétvégi Extra Őrület keretein belül (ami lényegesen jobban hangzik, mint az Eddig Nem Csináltam Meg És Most Már Szorít A Határidő eseménynév). Szóval kezdjük is a legesélyesebbel. Igen, tudom, még holnap, minden változhat, de ha már egy filmhez hozzávágták a Golden Globe-ot és a BAFTA-t, akkor az embernek már gyanús lehet a végeredmény. És ha valakinek minimális affinitása is van a fárasztó szóvicc címek iránt, vagy esetleg megnézte azt a böszmenagy posztert a cikk fölött - amit még most fogok keresni -, az tudja, hogy ez biz Ben Affleck új filmje, az Argo-akció lesz (nem keverendő a magyar őrülettel, itt nem gyilkolnak nikotintapaszokkal). A mozi rendszertanát tekintve az „America, fuck yea” család tagja, azon belül is az „Igaz történetet turbózunk fel” nemzetséghez sorolható. De mit csináljak én ezzel Európában?

Tulajdonképpen kezelhető az ügy, a sztori ugyanis nem rossz. Adott egy közel-keleti rezsimváltás, ahol a bukott diktátor Amerikába szökik, az új rendszer hívei pedig, a leglogikusabb módon, az ottani amerikai követség aktatologatóin verik le a port. A támadás végül túszhelyzetté módosul, de egy maroknyi ellenállónak sikerül rést ütnie a Birodalom pajzsán… Nem jó, másik film… Szóval egy maroknyi irodista sikeresen elmenekül, és befészkeli magát a kanadai nagykövetségre (Tudjátok, az az ország, akiket az USA lakói folyton szívatnak). Itt kapcsolódik be a sztoriba Tony Mendez különleges ügynök (valójában Ben Affleck, mint a film gravitációs központja és kb fele), aki egy vad ötlettől vezérelve filmes csapatnak akarja álcázni a még mindig külhonban bujkáló követségi munkatársakat. Az ötlet annyira kinövi magát, hogy a nem létező filmhez forgatókönyvet, díszleteket és látványterveket is összedob az őt segítő halál laza producerrel, Lester Siegellel (Alan Arkin). Ez persze még csak az akció könnyebbik része, a neheze még csak a beszivárgás után következik. Vajon sikerül pár átlagemberből filmes stábot faragni pár nap alatt? Vajon nem látnak-e át az arabok a cseles amerikai terven? Vajon többet ér-e az amerikai kormánynak pár ember élete, mint a semlegesség látszatának megtartása? Vajon happy end lesz-e a vége egy amerikai-iráni ellentétet bemutató hollywoodi filmnek? Mivel igaz történet az alap, ezt már sokan tudják is. Ezek után tudunk még izgulni?

Ja, ezzel nincs baj. Bár egy fegyver sem sül el jóformán az egész filmben, az akciójelenetek mégis izgalmasak, a fiktív filmstáb abszurd megszervezése humoros, és érdekes a filmgyártás kulisszái mögé kukucskálni. Ez egy jó akciófilm egy kimértebb fajtából. Tudok-e ezek után belekötni? HÁT PERSZE!
Az egész filmet átlengi valami mély, amerikai öndicséret, holott az eredeti történet szerint a kanadaiak sem keveset kockáztattak az idegen nemzet fiaiért-lányaiért. Ez a végén odáig fajul, hogy az emberben azt az érzetet keltik, hogy az északi testvér csak learatja az USA babérjait. Másik ilyen politikai mértéktolódás, hogy már megint az arabok a gonoszak (holott az előző diktátor, Bazargan, épp az iráni vagyont adta el az amerikaiaknak saját hasznáért.) A sztori tehát le lett egyszerűsítve fekete-fehérre, ráadásul a végjátékban szó szerint MINDEN egy pillanaton múlik, és a képletből a „Nem hagyom hátra a bajtársaimat” klisé sem hiányozhat.

A film ennek ellenére még mindig határozottan jó marad, csak feledhető. Ez tavaly még mindig Oscart ért volna, de idén a mezőny nála sokkal erősebb versenyzőket prezentált. Persze én nem vagyok idősödő, amerikai filmes, aki még akár meg is élhette ezen eseményeket, és akiben nosztalgiát ébreszthet a történet. A film zenéje viszont kifejezetten jó (feltűnik benne a Sultans of Swing is például), a vágás korrekt, a hangszerelés és keverés meg egy olyan dolog, ami akkor a jó, ha nem tűnik fel, szóval ezekért a kategóriákért harcolhat nyugodtan. Alan Arkin, mint mellékszereplő laza, de még mindig nem Waltz-laza (Péter bólogat), a legjobb könyvadaptációt meg már a Vadaknak ígértem, szóval itt nálam nem ő a befutó.

Összegezve: Nézd meg, olvass utána, élvezd, de a díjeső enyhe túlzás a mélység hiánya miatt.

Trailer:



Különvélemény (link)

Képek a fiktív filmből:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése